Jób könyve 41

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!	1 Tu te trompes si tu crois l’avoir, son seul aspect te fera reculer!
2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?	2 N’est-il pas cruel dès qu’on l’éveille? Qui lui fera face sans céder le terrain,
3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!	3 qui l’attaquera et sera le plus fort? Personne sous les cieux.
4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!	4 Je devrais parler de ses membres, il me faut rappeler sa force incomparable.
5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?	5 Qui a soulevé le devant de sa tunique, et regardé sous sa carapace?
6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!	6 Qui a ouvert les battants de sa mâchoire? et quelle frayeur à voir cette couronne de dents!
7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;	7 Son dos n’est qu’un tissu de plaques qui se recouvrent sans laisser d’espace;
8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;	8 la jointure est si bonne que pas un souffle n’y passerait.
9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.	9 Chacune est soudée à sa voisine, leur assemblage ne se démonte pas.
10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.	10 S’il éternue, ce sont des étincelles, ses paupières laissent jaillir une lumière.
11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;	11 De sa gueule se dégagent des flammes, des étincelles de feu s’en échappent.
12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;	12 Une vapeur sort de ses narines, des projections, comme d’un chaudron qui bouillonne.
13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.	13 À son souffle les charbons s’enflamment, une langue de feu sort de sa gueule!
14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.	14 Toute sa force est dans son cou, l’effroi passe devant lui!
15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.	15 Sa carcasse ne fait qu’un tout, partout elle résiste et rien ne bouge.
16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.	16 Son cœur est dur comme le roc, comme une pierre à broyer.
17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.	17 S’il se redresse, les flots refluent, les ondes s’effraient.
18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;	18 L’épée le frappe sans pénétrer, la lance et la flèche rebondissent.
19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,	19 Pour lui le fer n’est que paille, et le bronze comme le bois s’émousse.
20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,	20 Les traits de l’arc ne le font pas fuir, les pierres de fronde lui semblent brins de paille.
21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.	21 La massue n’est pour lui qu’une baguette, le javelot résonne sur lui: il s’en moque.
22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.	22 Tout son dessous est garni de pointes, il herse la vase, y laissant des sillons.
23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.	23 Puis c’est un bouillonnement dans les ondes, des bulles sur l’eau, comme sur des charbons d’encens.
24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.	24 Il laisse derrière lui un sillage de lumière, une mer d’écume blanche.
25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.	25 Nulle bête sur terre ne saurait le vaincre: il a été fait rebelle à la peur.
26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«	26 Il brave en face les plus fières, il est le roi de tous les carnassiers!