Jób könyve 41

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!	1 ¡Sería vana tu esperanza porque su vista sola aterra!
2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?	2 No hay audaz que lo despierte, ¿y quién podrá resistir ante él?
3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!	3 ¿Quién le hizo frente y quedó salvo? ¡Ninguno bajo la capa de los cielos!
4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!	4 Mencionaré también sus miembros, hablaré de su fuerza incomparable.
5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?	5 ¿Quién rasgó la delantera de su túnica y penetró en su coraza doble?
6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!	6 ¿Quién abrió las hojas de sus fauces? ¡Reina el terror entre sus dientes!
7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;	7 Su dorso son hileras de escudos, que cierra un sello de piedra.
8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;	8 Están apretados uno a otro, y ni un soplo puede pasar entre ellos.
9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.	9 Están pegados entre sí y quedan unidos sin fisura.
10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.	10 Echa luz su estornudo, sus ojos son como los párpados de la aurora.
11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;	11 Salen antorchas de sus fauces, chispas de fuego saltan.
12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;	12 De sus narices sale humo, como de un caldero que hierve junto al fuego.
13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.	13 Su soplo enciende carbones, una llama sale de su boca.
14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.	14 En su cuello se asienta la fuerza, y ante él cunde el espanto.
15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.	15 Son compactas las papadas de su carne: están pegadas a ella, inseparables.
16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.	16 Su corazón es duro como roca, resistente como piedra de molino.
17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.	17 Cuando se yergue, se amedrentan las olas, y las ondas del mar se retiran.
18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;	18 Le alcanza la espada sin clavarse, lo mismo la lanza, jabalina o dardo.
19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,	19 Para él e hierro es sólo paja, el bronce, madera carcomida.
20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,	20 No le ahuyentan los disparos del arco, cual polvillo le llegan las piedras de la honda.
21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.	21 Una paja le parece la maza, se ríe del venablo que silba.
22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.	22 Debajo de él tejas puntiagudas: un trillo que va pasando por el lodo.
23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.	23 Hace del abismo una olla borbotante, cambia el mar en pebetero.
24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.	24 Deja tras sí una estela luminosa, el abismo diríase una melena blanca.
25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.	25 No hay en la tierra semejante a él, que ha sido hecho intrépido.
26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«	26 Mira a la cara a los más altos, es rey de todos los hijos del orgullo.