Jób könyve 41

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!	1 Tu esperanza se vería defraudada: con sólo mirarlo quedarías aterrado.
2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?	2 ¿No es demasiado feroz para excitarlo? ¿Quién podría resistir ante él
3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!	3 ¿Quién lo enfrentó, y quedó sano y salvo? ¡Nadie debajo de los cielos!
4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!	4 No dejaré de mencionar sus miembros, hablaré de su fuerza incomparable.
5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?	5 ¿Quién rasgó el exterior de su manto o atravesó su doble coraza?
6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!	6 ¿Quién forzó las puertas de sus fauces? ¡En torno de sus colmillos reina el terror!
7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;	7 Su dorso es una hilera de escudos, trabados por un sello de piedra.
8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;	8 Se aprietan unos contra otros, ni una brisa pasa en medio de ellos.
9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.	9 Están adheridos entre sí, forman un bloque y no se separan.
10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.	10 Su estornudo arroja rayos de luz, sus ojos brillan como los destellos de la aurora.
11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;	11 De sus fauces brotan antorchas, chispas de fuego escapan de ellas.
12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;	12 Sale humo de sus narices como de una olla que hierve sobre el fuego.
13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.	13 Su aliento enciende los carbones, una llamarada sale de su boca.
14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.	14 En su cerviz reside la fuerza y cunde el pánico delante de él.
15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.	15 Sus carnes son macizas: están pegadas a él y no se mueven.
16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.	16 Su corazón es duro como una roca, resistente como una piedra de molino.
17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.	17 Cuando se yergue, tiemblan las olas, se retira el oleaje del mar.
18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;	18 La espada lo toca, pero no se clava, ni tampoco la lanza, el dardo o la jabalina.
19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,	19 El hierro es como paja para él, y el bronce, como madera podrida.
20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,	20 Las flechas no lo hacen huir, las piedras de la honda se convierten en estopa.
21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.	21 La maza le parece una brizna de hierba y se ríe del estruendo del sable.
22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.	22 Tiene por debajo tejas puntiagudas, se arrastra como un rastrillo sobre el barro.
23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.	23 Hace hervir las aguas profundas como una olla, convierte el mar en un pebetero.
24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.	24 Deja detrás de él una estela luminosa: el océano parece cubierto de una cabellera blanca.
25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.	25 No hay en la tierra nadie igual a él, ha sido hecho para no temer nada.
26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«	26 Mira de frente a los más encumbrados, es el rey de las bestias más feroces.