Salmi 72

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Salmo di Asaph. Quanto è mai buono Iddio con Israele; con quelli, che son di cuor retto!	1 Salamontól.
2 Ma poco mancò, che i miei piedi non vacillassero, e che non uscisser di strada i miei passi.	2 Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet.
3 Perché io fui punto da zelo verso gli iniqui, in osservando la pace de' peccatori:	3 Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok.
4 Perché non pensano alla loro morte, e non son di durata le loro piaghe.	4 Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót.
5 Non hanno parte alle afflizioni degli uomini, e con gli uomini non son flagellati.	5 Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre.
6 Per questo la superbia li prese: son ricoperti della loro iniquità, ad empietà.	6 Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet.
7 Dalla grassezza in certo modo scaturì la loro iniquità: si sono abbandonati agli affetti del loro cuore.	7 Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik.
8 Pensano, e parlano malvagità: da luogo sublime ragionano di far del male.	8 Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig.
9 Han messa in cielo la loro bocca: e la loro lingua va scorrendo la terra.	9 Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port.
10 Per questo il popolo mio a tali cose si rivolge: e giorni trova di piena afflizione.	10 Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak.
11 E hanno detto: Come mai Iddio sa questo? e l'Altissimo ne ha egli notizia?	11 A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája.
12 Ecco che i peccatori medesimi, e i fortunati del secolo han raunate ricchezze.	12 Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít.
13 E io dissi; Senza motivo adunque purificai il mio cuore, e lavai le mani mie cogli innocenti:	13 Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket.
14 E fui tutto dì flagellato, e fui sotto la sferza di gran mattino.	14 Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük.
15 Se io pensassi di ragionare così: ecco che io condannerei la nazione de' tuoi figliuoli.	15 Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap.
16 Mi studiava di intender questo: cosa laboriosa è questa, che mi si pone davanti:	16 Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve.
17 Per sino a tanto ch'io entri nel santuario di Dio, e intenda qual sia la fine di coloro.	17 Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet!
18 Peraltro in ingannevole felicità gli hai posti: tu gli hai gettati a terra nell'atto, che si levavano in alto.	18 Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat.
19 Come mai son eglino ridotti in desolazione; son venuti meno a un tratta; sono andati in perdizione per la loro iniquità.	19 Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!
20 Come il sogno di un che si sveglia, cosi tu nella tua città, o Signore, ridurrai nel nulla l'immagine di costoro.
21 Ma perché il mio cuore fu in tormento, ed ebber tortura gli affetti miei, ed io fui annichilato senza sapere il perché;
22 E fui qual giumento dinanzi a te, e mi tenni sempre con te;
23 Mi prendesti per la mia destra, e secondo la volontà tua mi conducesti, e con onore mi accogliesti.
24 Imperocché qual cosa havvi mai per me nel cielo, e che volli io da te sopra la terra?
25 La carne mia, e il mio cuore vien meno, o Dio del mio cuore, e mia porzione, o Dio, nell'eternità.
26 Imperocché ecco che coloro, che da te si allontanano, periranno: tu manderai in perdizione tutti coloro, che a te rompon la fede.
27 Ma per me buona cosa ell'è lo star unito con Dio: il porre in Dio Signore la mia speranza:
28 Affinchè tutte le tue laudi io annunzi alle porte della figliuola di Sion.