Cantico 2

BIBBIA CEI 1974	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Io sono un narciso di Saron, un giglio delle valli.	1 Virág vagyok a mezőn, és liliom a völgyben. –
2 Come un giglio fra i cardi, così la mia amata tra le fanciulle.	2 Amilyen a liliom a tövisek között, olyan a kedvesem a leányok között! –
3 Come un melo tra gli alberi del bosco, il mio diletto fra i giovani. Alla sua ombra, cui anelavo, mi siedo e dolce è il suo frutto al mio palato.	3 Mint az almafa az erdő fái között, olyan a kedvesem az ifjak között: árnyékában kívánok én megtelepedni, és gyümölcse édes az ínyemnek.
4 Mi ha introdotto nella cella del vino e il suo vessillo su di me è amore.	4 Bevitt engem a bor házába, s a felirata fölöttem: szerelem.
5 Sostenetemi con focacce d'uva passa, rinfrancatemi con pomi, perché io sono malata d'amore.	5 Üdítsetek szőlőskaláccsal, frissítsetek almával, mert beteg vagyok a szerelemtől!
6 La sua sinistra è sotto il mio capo e la sua destra mi abbraccia.	6 Balkeze a fejem alatt, és jobbjával átölel engem.
7 Io vi scongiuro, figlie di Gerusalemme, per le gazzelle o per le cerve dei campi: non destate, non scuotete dal sonno l'amata, finché essa non lo voglia.	7 Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn: fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg maga nem akarja!
8 Una voce! Il mio diletto! Eccolo, viene saltando per i monti, balzando per le colline.	8 Csitt! A kedvesem íme, itt jön! Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül!
9 Somiglia il mio diletto a un capriolo o ad un cerbiatto. Eccolo, egli sta dietro il nostro muro; guarda dalla finestra, spia attraverso le inferriate.	9 Olyan a kedvesem, mint a gazella, mint a szarvasborjú, már itt is áll a házunk mögött, benéz az ablakon, nézdel a rácson át.
10 Ora parla il mio diletto e mi dice: "Alzati, amica mia, mia bella, e vieni!	10 Íme, a kedvesem szól nekem: »Kelj fel szaporán, szerelmem! Jöjj, galambom, szépségem!
11 Perché, ecco, l'inverno è passato, è cessata la pioggia, se n'è andata;	11 Mert a tél már elmúlt, az eső elállt, elvonult,
12 i fiori sono apparsi nei campi, il tempo del canto è tornato e la voce della tortora ancora si fa sentire nella nostra campagna.	12 földünkön előbújnak a virágok, eljött a szőlőmetszés ideje, s a gerle szava hallatszik a határban.
13 Il fico ha messo fuori i primi frutti e le viti fiorite spandono fragranza. Alzati, amica mia, mia bella, e vieni!	13 A füge már kihajtja első gyümölcsét, s a virágzó szőlő illatot áraszt. Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem!
14 O mia colomba, che stai nelle fenditure della roccia, nei nascondigli dei dirupi, mostrami il tuo viso, fammi sentire la tua voce, perché la tua voce è soave, il tuo viso è leggiadro".	14 Te, galambom a sziklaüregben, a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!«
15 Prendeteci le volpi, le volpi piccoline che guastano le vigne, perché le nostre vigne sono in fiore.	15 Fogjátok el nekünk a rókakölyköket, mert feldúlják a szőlőt, pedig a szőlőnk már virágzik!
16 Il mio diletto è per me e io per lui. Egli pascola il gregge fra i figli.	16 Enyém a kedvesem, és én az övé! Élvezi a liliomokat,
17 Prima che spiri la brezza del giorno e si allunghino le ombre, ritorna, o mio diletto, somigliante alla gazzella o al cerbiatto, sopra i monti degli aromi.	17 amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem szállnak. Rajta! Tégy úgy, kedvesem, mint a gazella, úgy, mint a szarvasborjú Béter hegyein.