Knjiga o Jobu 9

Biblija Hrvatski	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job progovori i reče:	1 Felelt Jób, és így szólt:
2 »Zaista, dobro ja znadem da je tako: kako da pred Bogom čovjek ima pravo?	2 »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;
3 Ako bi se tkogod htio preti s njime, odvratio mu ne bi ni jednom od tisuću.	3 ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.
4 Srcem on je mudar, a snagom svesilan, i tko bi se njemu nekažnjeno opro?	4 Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?
5 On brda premješta, a ona to ne znaju, u jarosti svojoj on ih preokreće.	5 Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;
6 Pokreće on zemlju sa njezina mjesta, iz temelja njene potresa stupove.	6 kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;
7 Kad zaprijeti suncu, ono se ne rađa, on pečatom svojim i zvijezde pečati.	7 meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;
8 Jedini on je nebesa razapeo i pučinom morskom samo on hodao.	8 egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;
9 Stvorio je Medvjede i Oriona, Vlašiće i zvijezđa na južnome nebu.	9 ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;
10 Tvorac on je djela silnih, nepojmljivih čudesa koja se izbrojit’ ne mogu.	10 nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.
11 Ide pored mene, a ja ga ne vidim; evo, on prolazi – ja ga ne opažam.	11 Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.
12 Ugrabi li što, tko će mu to priječit’, i tko ga pitat’ smije: ‘Što si učinio?’	12 Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’
13 Bog silni srdžbu svoju ne opoziva: pred njim poniču saveznici Rahaba.	13 Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.
14 Pa kako onda da njemu odgovorim, koju riječ da protiv njega izaberem?	14 Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?
15 I da sam u pravu, odvratio ne bih, u suca svojega milost bih molio.	15 Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.
16 A kad bi se na zov moj i odazvao, vjerovao ne bih da on glas moj sluša.	16 Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;
17 Jer, za dlaku jednu on mene satire, bez razloga moje rane umnožava.	17 mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;
18 Ni časa jednoga predahnut’ mi ne dâ, nego mene svakom gorčinom napaja!	18 nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.
19 Ako je na snagu – ta on je najjači! Ako je na pravdu – tko će njega na sud?	19 Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.
20 Da sam i prav, usta bi me osudila, da sam i nevin, zlim bi me proglasila.	20 Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.
21 A jesam li nevin? Ni sam ne znam više, moj je život meni sasvim omrzao!	21 Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!
22 Jer, to je svejedno; i zato ja kažem: nevina i grešnika on dokončava.	22 Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!
23 I bič smrtni kad bi odjednom ubijô... ali on se ruga nevolji nevinih.	23 Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!
24 U zemlji predanoj u šake zlikovaca, on oči sucima njezinim zastire. Ako on to nije, tko je drugi onda?	24 Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?
25 Od skoroteče su brži moji dani, bježe daleko, nigdje dobra ne videć’.	25 Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!
26 K’o čamci od rogoza hitro promiču, k’o orao na plijen kada se zaleti.	26 Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.
27 Kažem li: zaboravit ću jadikovku, razvedrit ću lice i veseo biti,	27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:
28 od mojih me muka groza obuzima, jer znadem da me ti ne držiš nevinim.	28 akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.
29 Ako li sam grešan, ta čemu onda da zalud mučim sebe.	29 Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?
30 Kad bih i sniježnicom sebe ja isprao, kad bih i lugom ruke svoje umio,	30 Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,
31 u veću bi me nečist opet gurnuo, i moje bi me se gnušale haljine!	31 akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.
32 Nije čovjek k’o ja da se s njime pravdam i na sud da idem s njim se parničiti.	32 Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;
33 Niti kakva suca ima među nama da ruke svoje stavi na nas dvojicu,	33 nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.
34 da šibu njegovu od mene odmakne, da užas njegov mene više ne plaši!	34 Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,
35 Govorit ću ipak bez ikakva straha, jer ja nisam takav u svojim očima!	35 akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.