Lamentaciones 3

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Alef. Yo soy el hombre que ha visto la miseria bajo el látigo de su furor.	1 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott haragjának vesszeje miatt.
2 El me ha llevado y me ha hecho caminar en tinieblas y sin luz.	2 Engem hajtott és vezetett sötétségbe és nem világosságba.
3 Contra mí solo vuelve él y revuelve su mano todo el día.	3 Igen, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.
4 Bet. Mi carne y mi piel ha consumido, ha quebrado mis huesos.	4 Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 Ha levantado contra mí en asedio amargor y tortura.	5 Körülbástyázott és bekerített engem méreggel és gyötrelemmel.
6 Me ha hecho morar en las tinieblas, como los muertos para siempre.	6 Sötétségben adott nekem lakást, mint az örök halottaknak.
7 Guímel. Me ha emparedado y no puedo salir; ha hecho pesadas mis cadenas.	7 Falat emelt körém, és nem mehetek ki, súlyossá tette bilincsemet.
8 Aun cuando grito y pido auxilio, él sofoca mi súplica.	8 Ha kiáltok és könyörgök is, elnémítja imádságomat.
9 Ha cercado mis caminos con piedras sillares, ha torcido mis senderos.	9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, ösvényeimet görbévé tette.
10 Dálet. Oso en acecho ha sido para mí, león en escondite.	10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint oroszlán a rejtekben.
11 Intrincando mis caminos, me ha desgarrado, me ha dejado hecho un horror.	11 Útjaimat eltérítette, és széttépett, elpusztított engem.
12 Ha tensado su arco y me ha fijado como blanco de sus flechas.	12 Megfeszítette íját, és odaállított célpontul a nyílnak.
13 He. Ha clavado en mis lomos los hijos de su aljaba.	13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait.
14 De todo mi pueblo me he hecho la irrisión, su copla todo el día.	14 Nevetség tárgya lettem egész népemnek, gúnydaluk tárgya egész nap.
15 El me ha colmado de amargura, me ha abrevado con ajenjo.	15 Jóltartott engem keserűséggel, megittasított ürömmel.
16 Vau. Ha quebrado mis dientes con guijarro, me ha revolcado en la ceniza.	16 Kitörte kaviccsal fogaimat, lenyomott engem a hamuba.
17 Mi alma está alejada de la paz, he olvidado la dicha.	17 Kitaszította a békességből lelkemet, elfelejtettem a jólétet.
18 Digo: ¡Ha fenecido mi vigor, y la esperanza que me venía de Yahveh!	18 Azt mondtam: »Elveszett dicsőségem és reménységem az Úrban.«
19 Zain. Recuerda mi miseria y vida errante: ¡es ajenjo y amargor!	19 Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!
20 Lo recuerda, lo recuerda, y se hunde mi alma en mí.	20 Jól emlékszik és elcsügged bennem a lelkem.
21 Esto revolveré en mi corazón, por ello esperaré:	21 De azt fontolgatom szívemben, azért reménykedem:
22 Jet. Que el amor de Yahveh no se ha acabado, ni se ha agotado su ternura;	22 az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el, mert nem fogyott el irgalma:
23 cada mañana se renuevan: ¡grande es tu lealtad!	23 megújul minden reggel. Nagy a te hűséged!
24 «¡Mi porción es Yahveh, dice mi alma, por eso en él espero!»	24 »Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –, azért remélek benne.«
25 Tet. Bueno es Yahveh para el que en él espera, para el alma que le busca.	25 Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak, a lélekhez, amely őt keresi.
26 Bueno es esperar en silencio la salvación de Yahveh.	26 Jó csendben várni az Úr szabadítására.
27 Bueno es para el hombre soportar el yugo desde su juventud.	27 Jó a férfinak, ha igát hordoz már ifjúkorában.
28 Yod. Que se siente solitario y silencioso, cuando el Señor se lo impone;	28 Üljön egymagában, és hallgasson, mert ő tette rá azt!
29 que ponga su boca en el polvo: quizá haya esperanza;	29 Tegye a porba száját, talán van remény!
30 que tienda la mejilla a quien lo hiere, que se harte de oprobios.	30 Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljék el gyalázattal!
31 Kaf. Porque no desecha para siempre a los humanos el Señor:	31 Mert nem taszít el örökre az Úr.
32 si llega a afligir, se apiada luego según su inmenso amor;	32 Ha megszomorított is, irgalmaz nagy kegyessége szerint.
33 pues no de corazón humilla él ni aflige a los hijos de hombre.	33 Mert nem szívéből alázza meg és szomorítja el az emberek fiait.
34 Lámed. Cuando se aplasta bajo el pie a todos los cautivos de un país,	34 Amikor lábbal tiporják az ország összes foglyát,
35 cuando se tuerce el derecho de un hombre ante la faz del Altísimo,	35 amikor elferdítik az ember jogát a Fölséges színe előtt,
36 cuando se causa entuerto a un hombre en su proceso, ¿el Señor no lo ve?	36 amikor megcsalják az embert perében, az Úr ezt nem látja?
37 Mem. ¿Quién habló y ello fue? ¿No es el Señor el que decide?	37 Ki az, aki csak szólt, és megtörtént? Nem az Úr parancsolta-e meg?
38 ¿No salen de la boca del Altísimo los males y los bienes?	38 Nem a Fölséges szájából ered-e a rossz és a jó is?
39 ¿De qué, pues, se queja el hombre? ¡Que sea hombre contra sus pecados!	39 Miért panaszkodik az élő ember, a férfi a vétkei miatt?
40 Nun. Examinemos nuestros caminos, escudriñémoslos, y convirtámonos a Yahveh.	40 »Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz!
41 Alcemos nuestro corazón y nuestras manos al Dios que está en los cielos.	41 Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!
42 Nosotros hemos sido rebeldes y traidores: ¡Tú no has perdonado!	42 Mivel mi vétkeztünk és lázadoztunk, te nem bocsátottál meg.
43 Sámek. Te has envuelto en cólera y nos has perseguido, has matado sin piedad;	43 Haragba burkolóztál, és üldöztél minket, öltél, s nem kíméltél.
44 te has arropado en una nube para que no pasara la oración;	44 Felhőbe burkolóztál, hogy ne hatoljon át az imádság.
45 basura y abyección nos has hecho en medio de los pueblos.	45 Megvetett söpredékké tettél minket a népek között.
46 Pe. Abren su boca contra nosotros todos nuestros enemigos.	46 Kitátotta ránk a száját minden ellenségünk.
47 Terror y fosa es nuestra suerte, desolación y ruina.	47 Rettegés és verem lett a részünk, pusztulás és romlás.«
48 Arroyos de lágrimas derraman mis ojos por la ruina de la hija de mi pueblo.	48 Patakzik a könny szememből népem leányának romlása miatt.
49 Ain. Mis ojos fluyen y no cesan; ya no hay alivio	49 Szemem könnyezik, és nem nyugszik, mert nincs pihenés,
50 hasta que mire y vea Yahveh desde los cielos.	50 míg le nem tekint, és meg nem látja az Úr az égből.
51 Me hacen daño mis ojos por todas las hijas de mi ciudad.	51 Szemem fájdalmat okozott lelkemnek, látva városom minden leányát.
52 Sade. Cazar me cazaron como a un pájaro, mis enemigos sin motivo.	52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 Sofocaron mi vida en una fosa y echaron piedras sobre mí.	53 A gödörbe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.
54 Sumergieron las aguas mi cabeza, dije: «¡Estoy perdido!»	54 Összecsapott a víz fejem fölött, azt mondtam: »Elvesztem!«
55 Qof. Invoqué tu Nombre, Yahveh, desde la hondura de la fosa.	55 Segítségül hívtam nevedet, Uram, a gödör mélyéből.
56 Tú oíste mi grito: «¡No cierres tu oído a mi oración que pide ayuda!»	56 Hangomat hallottad: »Ne fogd be füledet enyhületért való kiáltásom előtt!«
57 Te acercaste el día en que te invocaba, dijiste: «¡No temas!»	57 Közel jöttél aznap, amikor hívtalak, s azt mondtad: »Ne félj!«
58 Res. Tú has defendido, Señor, la causa de mi alma, mi vida has rescatado.	58 Te folytattad, Uram, a pert lelkemért, s megváltottad életemet.
59 Has visto, Yahveh, el entuerto que me hacían: ¡lleva tú mi juicio!	59 Láttad, Uram, sérelmemet, szolgáltass hát igazságot nekem!
60 Has visto toda su venganza, todos sus planes contra mí.	60 Láttad összes bosszújukat, minden tervüket ellenem.
61 Sin. Has oído sus insultos, Yahveh, todos sus planes contra mí,	61 Hallottad gyalázkodásukat, Uram, minden tervüket ellenem.
62 los labios de mis agresores y sus tramas, contra mí todo el día.	62 Támadóim ajka és gondolata ellenem irányul egész nap.
63 Estén sentados o en pie, mira: yo soy la copla de ellos.	63 Akár leülnek, akár felkelnek, nézd, én vagyok gúnydaluk tárgya.
64 Tau. Retribúyeles, Yahveh, según la obra de sus manos.	64 Fizess meg nekik, Uram, kezük műve szerint!
65 Dales embotamiento de corazón, ¡tu maldición sobre ellos!	65 Adj nekik megátalkodott szívet, átkod legyen rajtuk!
66 ¡Persíguelos con saña, extírpalos de debajo de tus cielos!	66 Üldözd haraggal, és pusztítsd el őket eged alól, Uram!