1 Porque se dicen discurriendo desacertadamente: «Corta es y triste nuestra vida; no hay remedio en la muerte del hombre ni se sabe de nadie que haya vuelto del Hades.
| 1 Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak: »Rövid az életünk ideje és szomorú, nincsen orvosság az ember halála ellen, és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból. |
2 Por azar llegamos a la existencia y luego seremos como si nunca hubiéramos sido. Porque humo es el aliento de nuestra nariz y el pensamiento, una chispa del latido de nuestro corazón;
| 2 Mert semmiből lettünk és majd olyanok leszünk, mintha nem is lettünk volna, mert csak füst az éltető lehelet orrunkban, s a gondolat csak szikra szívünk lüktetésére: |
3 al apagarse, el cuerpo se volverá ceniza y el espíritu se desvanecerá como aire inconsistente.
| 3 ha ez elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek pedig elszáll, mint lenge szellő. |
4 Caerá con el tiempo nuestro nombre en el olvido, nadie se acordará de nuestras obras; pasará nuestra vida como rastro de nube, se disipará como niebla acosada por los rayos del sol y por su calor vencida.
| 4 Idő múltán elfelejtik nevünket is, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhő szertefoszlik, eloszlik mint a köd, melyet a nap sugara elűz, és a melege földre sújt. |
5 Paso de una sombra es el tiempo que vivimos, no hay retorno en nuestra muerte; porque se ha puesto el sello y nadie regresa.
| 5 Olyan az életünk, mint az árnyék vonulása, és végünkből nincs visszatérés, mert le van pecsételve az, és nem tér vissza senki sem. |
6 Venid, pues, y disfrutemos de los bienes presentes, gocemos de las criaturas con el ardor de la juventud.
| 6 Rajta tehát! Éljünk a jelen javakkal, élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk! |
7 Hartémonos de vinos exquisitos y de perfumes, no se nos pase ninguna flor primaveral,
| 7 Töltekezzünk pompás borral és mirhával, ne menjünk el az évszak virágai mellett! |
8 coronémonos de rosas antes que se marchiten;
| 8 Koszorúzzuk magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadnának, ne maradjon rét kicsapongásunktól érintetlen! |
9 ningún prado quede libre de nuestra orgía, dejemos por doquier constancia de nuestro negocijo; que nuestra parte es ésta, ésta nuestra herencia.
| 9 Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból, mindenütt rakjuk le vígságunk jeleit, mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk! |
10 Oprimamos al justo pobre, no perdonemos a la viuda, no respetemos las canas llenas de años del anciano.
| 10 Nyomjuk el a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet, és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára! |
11 Sea nuestra fuerza norma de la justicia, que la debilidad, como se ve, de nada sirve.
| 11 Erőnk legyen az igazság mércéje, mert ami gyenge, az haszontalan! |
12 Tendamos lazos al justo, que nos fastidia, se enfrenta a nuestro modo de obrar, nos echa en cara faltas contra la Ley y nos culpa de faltas contra nuestra educación.
| 12 Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen. |
13 Se gloría de tener el conocimiento de Dios y se llama a sí mismo hijo del Señor.
| 13 Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát. |
14 Es un reproche de nuestros criterios, su sola presencia nos es insufrible,
| 14 Nézeteinknek ő a vádlója, |
15 lleva una vida distinta de todas y sus caminos son extraños.
| 15 még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek. |
16 Nos tiene por bastardos, se aparta de nuestros caminos como de impurezas; proclama dichosa la suerte final de los justos y se ufana de tener a Dios por padre.
| 16 Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja. |
17 Veamos si sus palabras son verdaderas, examinemos lo que pasará en su tránsito.
| 17 Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége! |
18 Pues si el justo es hijo de Dios, él le asistirá y le librará de las manos de sus enemigos.
| 18 Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből. |
19 Sometámosle al ultraje y al tormento para conocer su temple y probar su entereza.
| 19 Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát! |
20 Condenémosle a una muerte afrentosa, pues, según él, Dios le visitará».
| 20 Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert – amint mondja – oltalomban részesül!« |
21 Así discurren, pero se equivocan; los ciega su maldad;
| 21 Így gondolják ők, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket. |
22 no conocen los secretos de Dios, no esperan recompensa por la santidad ni creen en el premio de las almas intachables.
| 22 Nem ismerik Isten titkait, nem remélik a jóság bérét, és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát. |
23 Porque Dios creó al hombre para la incorruptibilidad, le hizo imagen de su misma naturaleza;
| 23 Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta, |
24 mas por envidia del diablo entró la muerte en el mundo, y la experimentan los que le pertenecen.
| 24 a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak. |