Jób könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Rispose Iob, e disse:
2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	2 Io hoe udito frequentemente cotali cose; consolatori pieni d' incarchi voi siete.
3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	3 Or non avranno fine le parole ventose? ovvero è alcuna cosa molesta a te, che così favelli?
4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	4 E io potea similmente parlare le vostre parole; e ancora Iddio il volesse che l'anima vostra fosse per la mia!
5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	5 Ch'io consolerei voi con parole, e moveria lo capo mio sopra voi.
6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	6 Fortificherei voi colla mia bocca, e moverei le labbra mie, quasi come perdonante a voi.
7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	7 Ma che farò? Se io favelleroe, non si riposerae lo mio dolore; e se io tacerò, non si partirà da me.
8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	8 A ora mi ha oppresso il mio dolore, e in niente sono tornati li miei sensi.
9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	9 La mia pelle crispata induce la testimonianza incontro a me, e si suscita lo parlante falso contro alla mia faccia, contradicente a me.
10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	10 Ragunoe lo suo furore in me, e minacciandomi stridava contro a me colli suoi denti; lo mio nemico colli terribili occhii ragguardò me.
11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	11 E le sue bocche s' apersono sopra me, e vituperandomi percosse la mia mascella; e saziati sono [del] le mie pene.
12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	12 E rinchiuse Iddio me appresso lo malvagio, e nelle mani de' rei diede me.
13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	13 Io, ch' era quelli che fue ricchissimo, repentemente sono contrito; tenne lo mio capo, spezzò me e puosemi a lui quasi come uno segno.
14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	14 E intorniò me colle sue lancie, e ferie li miei lombi; e non perdonò, e isparse nella terra le mie budella.
15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	15 E tagliò me colla ferita sopra la ferita, e venne sopra me come gigante.
16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	16 Lo sacco cucii sopra la mia cotica; e coperta è colla cenere la mia carne.
17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	17 La mia faccia enfiò il pianto, e le mie palpebre scurarono.
18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	18 Queste cose sostengo senza iniquità delle mie mani, quando io avea le monde preghiere a Dio.
19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	19 O terra, non coprire lo mio sangue, nè non trovi luogo in te di nascondersi lo mio chiamare.
20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	20 Ecco in verità nel cielo è lo mio testimonio, e colui che sa le mie cose secrete è nelli luoghi eccelsi.
21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	21 O amici miei, pieni di parole; a Dio stilla l'occhio mio.
22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	22 E Iddio il volesse, che così fosse giudicato l'uomo con Dio, come è giudicato lo figliuolo dell' uomo con lo suo collega.
	23 Ecco certo li brevi anni trapassano; e ando per la via, per la quale io non torneroe.