Jób könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 - Ma Giobbe rispose e disse:
2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	2 «Ho udito frequentemente tali cose: consolatori molesti siete tutti voi!
3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	3 C'è forse un termine alle parole di vento, ovvero hai tu qualche fastidio a parlare?
4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	4 Potrei anch'io parlare a modo di voialtri, e magari voi foste al posto mio!
5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	5 Anch'io vi consolerei a parole, e agiterei [superbamente] il mio capo su voialtri,
6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	6 vi conforterei con la mia bocca, e moverei le mie labbra a vostra compassione.
7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	7 Ma che fare? Se parlo, non cessa il mio dolore, se taccio, non si diparte da me.
8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	8 Ora poi il dolor mio m'ha oppresso, e tutte le mie membra sono ridotte a un nulla.
9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	9 Le mie rughe mi testimoniano contro, e un mendace calunniatore si leva contro me e parla;
10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	10 radunò egli il suo furore, e minacciandomi digrigna contro me i suoi denti; il mio nemico con occhi terribili mi guarda,
11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	11 aprirono [le sue torme] contro me la lor bocca: mi percuotono ad ingiuria sulle guance, si saziano dei miei tormenti.
12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	12 Mi ha imprigionato Dio in poter d'un perverso, e nelle mani degli empii mi ha consegnato:
13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	13 io, già felice, fui ad un tratto spezzato; m'afferrò egli per la nuca e m'ha infranto, m'ha posto come suo bersaglio,
14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	14 m'ha assiepato con le sue lance, le mie reni ha trafitto senza pietà, ha sparso a terra le mie viscere:
15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	15 mi ha lacerato con ferite su ferite, piombò su me come un gigante.
16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	16 Un sacco ho io cucito sulla mia pelle, ho ricoperto di cenere la mia carne;
17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	17 la mia faccia s'è gonfiata pel piangere, le mie palpebre si sono ottenebrate.
18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	18 Tali cose ho sofferte senza che l'iniquità fosse nelle mie mani, e mentre indirizzavo a Dio preghiere pure.
19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	19 Oh terra, non ricoprire il mio sangue, e in te non trovi il mio grido un luogo di nascondimento!
20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	20 Ecco invero che nel cielo sta il mio testimonio, e il mio attestante è nell'eccelso.
21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	21 I miei amici sono verbosi, [perciò] a Dio si volgono in pianto gli occhi miei;
22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	22 e magari il giudizio fra l'uomo e Dio fosse tale, quale il giudizio fra il mortale e il suo compagno:
	23 poichè i brevi anni già passano, e su strada da cui non tornerò io cammino.