Jób könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Giobbe rispose, dicendo:
2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	2 « Di tali cose ne ho sentite spesso; voi siete tutti dei consolatori molesti.
3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	3 Quando finiranno le vane ciance, chi t'importuna per farti parlare?
4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	4 Anch'io potrei parlare come voi, se voi foste al mio posto;
5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	5 anch'io vi consolerei a parole, e scoterei la mia testa sopra di voi.
6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	6 Vi farei coraggio colla mia bocca, e moverei le mie labbra come per compatirvi.
7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	7 Ma or che devo fare? Anche a parlare non si calmerà il mio dolore, e se sto in silenzio non andrà lungi da me.
8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	8 Ma ormai il dolore mi ha fiaccato e sono annientate tutte le mie membra.
9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	9 Le mie rughe m'accusano, e un falsario s'è levato a contradirmi in faccia.
10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	10 Ha concentrato contro di me il suo furore, ha digrignato minaccioso contro di me i denti, il mio nemico mi ha guardato con occhi terribili.
11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	11 Hanno spalancato contro di me le loro bocche, han percosso ignominiosamente la mia guancia, si son saziati delle mie pene.
12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	12 Dio m'ha consegnato legato all'iniquo, mi ha abbandonato nelle mani degli empi,
13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	13 io che una volta ero così ricco, fui in un momento ridotto in polvere: afferratomi pel collo, mi stritolò. Mi ha posto come suo bersaglio,
14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	14 mi ha circondato colle sue lance; ha trafitti i miei fianchi, senza risparmiarmi, ed ha sparso per terra le mie viscere.
15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	15 Mi ha lacerato con ferite sopra ferite, mi si è gettato addosso come un gigante.
16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	16 Ho cucito un sacco sopra la mia pelle, ho coperto di cenere la mia carne.
17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	17 La mia faccia è gonfia dal pianto, le mie palpebre si sono oscurate.
18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	18 Questo ho sofferto senza aver fatto nulla di male, mentre offrivo a Dio pura la mia preghiera.
19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	19 O terra, non coprire il mio sangue, in te non trovi nascondigli il mio grido;
20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	20 perchè, ecco è nel cielo il mio testimonio, è lassù chi mi conosce intimamente.
21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	21 I miei amici sono dei parolai, il mio occhio si volge lacrimando a Dio.
22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	22 Oh, potesse l'uomo entrare in giudizio con Dio, come il figlio dell'uomo entra in giudizio col suo simile!
	23 Ma intanto i miei brevi anni passano, ed io cammino per una via senza ritorno ».