Jób könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Then Job answered, and said:
2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	2 I have often heard such things as these: you are all troublesome comforters.
3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	3 Shall windy words have no end? or is it any trouble to thee to speak?
4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	4 I also could speak like you: and would God your soul were for my soul.
5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	5 I would comfort you also with words, and would wag my head over you.
6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	6 I would strengthen you with my mouth, and would move my lips, as sparing you.
7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	7 But what shall I do? If I speak, my pain will not rest: and if I hold my peace, it will not depart from me.
8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	8 But now my sorrow hath oppressed me, and all my limbs are brought to nothing.
9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	9 My wrinkles bear witness against me, and a false speaker riseth up against my face, contradicting me.
10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	10 He hath gathered together his fury against me, and threatening me he hath gnashed with his teeth upon me: my enemy hath beheld me with terrible eyes.
11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	11 They have opened their mouths upon me, and reproaching me they have struck me on the cheek, they are filled with my pains.
12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	12 God hath shut me up with the unjust man, and hath delivered me into the hands of the wicked.
13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	13 I that was formerly so wealthy, am all on a sudden broken to pieces: he hath taken me by my neck, he hath broken me, and hath set me up to be his mark.
14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	14 He hath compassed me round about with his lances, he hath wounded my loins, he hath not spared, and hath poured out my bowels on the earth.
15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	15 He hath torn me with wound upon wound, he hath rushed in upon me like a giant.
16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	16 I have sowed sackcloth upon my skin, and have covered my flesh with ashes.
17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	17 My face is swollen with weeping, and my eyelids are dim.
18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	18 These things have I suffered without the iniquity of my hand, when I offered pure prayers to God.
19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	19 O earth, cover not thou my blood, neither let my cry find a hiding place in thee.
20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	20 For behold my witness is in heaven, and he that knoweth my conscience is on high.
21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	21 My friends are full of words: my eye poureth out tears to God.
22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	22 And O that a man might so be judged with God, as the son of man is judged with his companion!
	23 For behold short years pass away and I am walking in a path by which l shall not return.