Jób könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	CATHOLIC PUBLIC DOMAIN
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Then Job, answering, said:
2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	2 I have often heard such things; you are all aggravating comforters.
3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	3 Will there be no end to windy words? Or is it at all a burden to you, if you speak?
4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	4 I, too, can speak like you; and I also wish that your soul favored my soul.
5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	5 I would also comfort you with speeches and would wag my head over you.
6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	6 I would strengthen you with my mouth, and would move my lips, as if being lenient to you.
7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	7 But what can I do? When I am speaking, my grief will not be quiet; and if I am quiet, it will not withdraw from me.
8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	8 But now my grief has crushed me, and all my limbs have been reduced to nothing.
9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	9 My wrinkles bear witness against me, and a liar rises up against my face, contradicting me.
10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	10 He has gathered together his fury towards me, and, threatening me, he has roared against me with his teeth; my enemy has beheld me with terrible eyes.
11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	11 They have opened their mouths against me, and, reproaching me, they have struck me on the cheek; they are nourished by my sufferings.
12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	12 God has confined me with the immoral, and he has delivered me into the hands of the impious.
13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	13 I, who once was wealthy, am now crushed. He has grabbed me by my neck; he has broken me and has place me before him as a sign.
14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	14 He has surrounded me with his lances. He has severely wounded my lower back, he has not been lenient, and he has poured out my organs upon the earth.
15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	15 He has cut me with wound after wound. He has rushed upon me like a giant.
16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	16 I have sewn sackcloth over my skin, and I have covered my body with ashes.
17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	17 My face is swollen from weeping, and my eyelids have dimmed my vision.
18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	18 These things I have endured without iniquity in my hand, while I held pure prayers before God.
19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	19 O earth, do not conceal my blood, nor let my outcry find a hiding place in you.
20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	20 For behold, my witness is in heaven, and my confidante is on high.
21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	21 My friends are full of words; my eye rains tears upon God.
22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	22 And I wish that a man might be so judged before God, just as the son of man is judged with his assistant!
	23 For behold, a few years pass by, and I am walking a path by which I will not return.