Jób könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Allora Giobbe rispose:
2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	2 "Ho sentito molti discorsi come questi; tutti voi siete consolatori importuni.
3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	3 Non c'è un limite per i discorsi vuoti? O che cosa ti costringe a rispondere ancora?
4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	4 Ora anch'io potrei parlare come voi, se foste al mio posto; moltiplicherei i discorsi contro di voi, scuotendo contro di voi il mio capo.
5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	5 Vi darei forza con la mia bocca, vi calmerei muovendo le labbra.
6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	6 Se parlo, non cessa il mio dolore; se taccio, esso non si allontana da me.
7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	7 Ora però, egli mi ha spossato, fiaccato, la sua guardia mi ha preso.
8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	8 E' insorto a testimoniare contro di me; il mio calunniatore depone contro di me.
9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	9 Il suo furore mi dilania e mi perseguita, digrigna i denti contro di me; il mio avversario aguzza contro di me gli occhi.
10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	10 Spalancano contro di me la bocca, con ingiurie mi percuotono le guance, assieme si accalcano contro di me.
11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	11 Dio mi consegna ai malvagi, mi getta nelle mani degli scellerati.
12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	12 Vivevo tranquillo ed egli mi ha rovinato; mi ha afferrato per il collo e mi ha stritolato, ha fatto di me il suo bersaglio.
13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	13 I suoi dardi mi circondano da ogni parte, mi trafigge i fianchi senza pietà e versa a terra il mio fiele.
14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	14 Mi apre ferita su ferita, mi assale come un guerriero.
15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	15 Ho cucito un sacco sulla mia pelle e ho prostrato la fronte nella polvere.
16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	16 La mia faccia è rossa per il pianto e l'ombra mi vela le pupille.
17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	17 Eppure non c'è violenza nelle mie mani e la mia preghiera è sincera.
18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	18 O terra, non coprire il mio sangue, e il mio grido non abbia sosta!
19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	19 Ma ecco, sin d'ora il mio testimone è nei cieli, il mio difensore è lassù in alto,
20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	20 colui che interpreta i miei sentimenti presso Dio! Verso di lui alzo i miei occhi piangenti.
21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	21 Egli sia arbitro fra l'uomo e Dio, come tra un uomo e il suo avversario.
22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	22 Perché passano i miei anni contati e io intraprenderò il viaggio senza ritorno.