Jób könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Job tomó la palabra y dijo:
2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	2 ¡He oído muchas cosas como ésas! ¡Consoladores funestos sois todos vosotros!
3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	3 «¿No acabarán esas palabras de aire?» O: «¿qué es lo que te pica para responder?»
4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	4 También yo podría hablar como vosotros, si estuvierais en mi lugar; contra vosotros ordenaría discursos, meneando por vosotros mi cabeza;
5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	5 os confortaría con mi boca, y no dejaría de mover los labios.
6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	6 Mas si hablo, no cede mi dolor, y si callo, ¿acaso me perdona?
7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	7 Ahora me tiene ya extenuado; tú has llenado de horror a toda la reunión
8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	8 que me acorrala; mi calumniador se ha hecho mi testigo, se alza contra mí, a la cara me acusa;
9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	9 su furia me desgarra y me persigue, rechinando sus dientes contra mí. Mis adversarios aguzan sobre mí sus ojos,
10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	10 abren su boca contra mí. Ultrajándome hieren mis mejillas, a una se amotinan contra mí.
11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	11 A injustos Dios me entrega, me arroja en manos de malvados.
12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	12 Estaba yo tranquilo cuando él me golpeó, me agarró por la nuca para despedazarme. Me ha hecho blanco suyo:
13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	13 me cerca con sus tiros, traspasa mis entrañas sin piedad y derrama por tierra mi hiel.
14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	14 Abre en mí brecha sobre brecha, irrumpe contra mí como un guerrero.
15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	15 Yo he cosido un sayal sobre mi piel, he hundido mi frente en el polvo.
16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	16 Mi rostro ha enrojecido por el llanto, la sombra mis párpados recubre.
17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	17 Y eso que no hay en mis manos violencia, y mi oración es pura.
18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	18 ¡Tierra, no cubras tú mi sangre, y no quede en secreto mi clamor!
19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	19 Ahora todavía está en los cielos mi testigo, allá en lo alto está mi defensor,
20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	20 que interpreta ante Dios mis pensamientos; ante él fluyen mis ojos:
21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	21 ¡Oh, si él juzgara entre un hombre y Dios, como entre un mortal y otro mortal!
22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	22 Pues mis años futuros son contados, y voy a emprender el camino sin retorno.