Jób könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Then Job answered and said,
2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	2 I have heard many such things: miserable comforters are ye all.
3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	3 Shall vain words have an end? or what emboldeneth thee that thou answerest?
4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	4 I also could speak as ye do: if your soul were in my soul's stead, I could heap up words against you, and shake mine head at you.
5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	5 But I would strengthen you with my mouth, and the moving of my lips should asswage your grief.
6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	6 Though I speak, my grief is not asswaged: and though I forbear, what am I eased?
7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	7 But now he hath made me weary: thou hast made desolate all my company.
8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	8 And thou hast filled me with wrinkles, which is a witness against me: and my leanness rising up in me beareth witness to my face.
9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	9 He teareth me in his wrath, who hateth me: he gnasheth upon me with his teeth; mine enemy sharpeneth his eyes upon me.
10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	10 They have gaped upon me with their mouth; they have smitten me upon the cheek reproachfully; they have gathered themselves together against me.
11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	11 God hath delivered me to the ungodly, and turned me over into the hands of the wicked.
12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	12 I was at ease, but he hath broken me asunder: he hath also taken me by my neck, and shaken me to pieces, and set me up for his mark.
13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	13 His archers compass me round about, he cleaveth my reins asunder, and doth not spare; he poureth out my gall upon the ground.
14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	14 He breaketh me with breach upon breach, he runneth upon me like a giant.
15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	15 I have sewed sackcloth upon my skin, and defiled my horn in the dust.
16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	16 My face is foul with weeping, and my eyelids is the shadow of death;
17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	17 Not for any injustice in mine hands: also my prayer is pure.
18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	18 O earth, cover not thou my blood, and let my cry have no place.
19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	19 Also now, behold, my witness is in heaven, and my record is on high.
20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	20 My friends scorn me: but mine eye poureth out tears unto God.
21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	21 O that one might plead for a man with God, as a man pleadeth for his neighbour!
22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	22 When a few years are come, then I shall go the way whence I shall not return.