Jób könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Respondens autem Iob dixit:
2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	2 “ Audivi frequenter talia! onsolatores molesti omnes vos estis.
3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	3 Numquid habebunt finem verba ventosa, aut quid te exacerbat, ut respondeas?
4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	4 Poteram et ego similia vestri loqui, si esset anima vestra pro anima mea! Concinnarem super vos sermones et moverem caput meum super vos.
5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	5 Roborarem vos ore meo et motum labiorum meorum non cohiberem.
6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	6 Si locutus fuero, non quiescet dolor meus et, si tacuero, non recedet a me;
7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	7 nunc autem defatigavit me dolor meus, et tu vastasti omnem coetum meum.
8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	8 Rugae meae testimonium dicunt contra me; et suscitatur falsiloquus adversus faciem meam contradicens mihi,
9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	9 Ira eius discerpsit me et adversata est mihi, et infremuit contra me dentibus suis. Hostis meus acuit oculos suos in me.
10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	10 Aperuerunt super me ora sua et exprobrantes percusserunt maxillam meam, simul conferti contra me.
11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	11 Concludit me Deus apud iniquum et manibus impiorum me tradit.
12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	12 Ego, ille quondam tranquillus, repente contritus sum. Tenuit cervicem meam, confregit me et posuit me sibi quasi in signum.
13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	13 Circumdedit me lanceis suis, scidit lumbos meos, non pepercit et effudit in terra iecur meum.
14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	14 Dirupit me rumpens et diruens, irruit in me quasi gigas.
15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	15 Saccum consui super cutem meam et dimisi in terram cornu meum.
16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	16 Facies mea rubuit a fletu, et palpebrae meae caligaverunt;
17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	17 attamen absque iniquitate manus meae, cum haberem mundas preces.
18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	18 Terra, ne operias sanguinem meum, neque inveniat in te locum latendi clamor meus.
19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	19 Ecce enim in caelo testis meus, et conscius meus in excelsis.
20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	20 Interpretes mei sunt cogitationes meae: ad Deum stillat oculus meus.
21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	21 Atque utinam sic iudicaretur vir cum Deo, sicut iudicatur filius hominis cum collega suo.
22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	22 Ecce enim breves anni transeunt, et semitam, per quam non revertar, ambulo.