Jób könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Job prit la parole et dit:
2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	2 Que de fois ai-je entendu de tels propos, et quels pénibles consolateurs vous faites!
3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	3 "Y aura-t-il une fin à ces paroles en l'air?" Ou encore: "Quel mal te pousse à te défendre?"
4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	4 Oh! moi aussi, je saurais parler comme vous, si vous étiez à ma place; je pourrais vous accabler dediscours en hochant la tête sur vous,
5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	5 vous réconforter en paroles, puis cesser d'agiter les lèvres.
6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	6 Mais quand je parle, ma souffrance ne cesse pas, si je me tais, en quoi disparaît-elle?
7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	7 Et maintenant elle me pousse à bout; tu as frappé d'horreur tout mon entourage
8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	8 et il me presse, mon calomniateur s'est fait mon témoin, il se dresse contre moi, il m'accuse en face;
9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	9 sa colère déchire et me poursuit, en montrant des dents grinçantes. Mes adversaires aiguisent sur moileurs regards,
10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	10 ouvrent une bouche menaçante. Leurs railleries m'atteignent comme des soufflets; ensemble ilss'ameutent contre moi.
11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	11 Oui, Dieu m'a livré à des injustes, entre les mains des méchants, il m'a jeté.
12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	12 Je vivais tranquille quand il m'a fait chanceler, saisi par la nuque pour me briser. Il a fait de moi sacible:
13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	13 il me cerne de ses traits, transperce mes reins sans pitié et répand à terre mon fiel.
14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	14 Il ouvre en moi brèche sur brèche, fonce sur moi tel un guerrier.
15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	15 J'ai cousu un sac sur ma peau, jeté mon front dans la poussière.
16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	16 Mon visage est rougi par les larmes et l'ombre couvre mes paupières.
17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	17 Pourtant, point de violence dans mes mains, et ma prière est pure.
18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	18 O terre, ne couvre point mon sang, et que mon cri monte sans arrêt.
19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	19 Dès maintenant, j'ai dans les cieux un témoin, là-haut se tient mon défenseur.
20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	20 Interprète de mes pensées auprès de Dieu, devant qui coulent mes larmes,
21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	21 qu'il plaide la cause d'un homme aux prises avec Dieu, comme un mortel défend son semblable.
22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	22 Car mes années de vie sont comptées, et je m'en vais par le chemin sans retour.