Jób könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Giobbe prese a dire:
2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	2 «Ne ho udite già molte di cose simili! Siete tutti consolatori molesti.
3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	3 Non avranno termine le parole campate in aria? O che cosa ti spinge a rispondere?
4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	4 Anch’io sarei capace di parlare come voi, se voi foste al mio posto: comporrei con eleganza parole contro di voi e scuoterei il mio capo su di voi.
5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	5 Vi potrei incoraggiare con la bocca e il movimento delle mie labbra potrebbe darvi sollievo.
6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	6 Ma se parlo, non si placa il mio dolore; se taccio, che cosa lo allontana da me?
7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	7 Ora però egli mi toglie le forze, ha distrutto tutti i miei congiunti
8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	8 e mi opprime. Si è costituito testimone ed è insorto contro di me: il mio calunniatore mi accusa in faccia.
9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	9 La sua collera mi dilania e mi perseguita; digrigna i denti contro di me, il mio nemico su di me aguzza gli occhi.
10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	10 Spalancano la bocca contro di me, mi schiaffeggiano con insulti, insieme si alleano contro di me.
11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	11 Dio mi consegna come preda all’empio, e mi getta nelle mani dei malvagi.
12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	12 Me ne stavo tranquillo ed egli mi ha scosso, mi ha afferrato per il collo e mi ha stritolato; ha fatto di me il suo bersaglio.
13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	13 I suoi arcieri mi circondano; mi trafigge le reni senza pietà, versa a terra il mio fiele,
14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	14 mi apre ferita su ferita, mi si avventa contro come un guerriero.
15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	15 Ho cucito un sacco sulla mia pelle e ho prostrato la fronte nella polvere.
16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	16 La mia faccia è rossa per il pianto e un’ombra mortale mi vela le palpebre,
17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	17 benché non ci sia violenza nelle mie mani e sia pura la mia preghiera.
18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	18 O terra, non coprire il mio sangue né un luogo segreto trattenga il mio grido!
19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	19 Ecco, fin d’ora il mio testimone è nei cieli, il mio difensore è lassù.
20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	20 I miei amici mi scherniscono, rivolto a Dio, versa lacrime il mio occhio,
21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	21 perché egli stesso sia arbitro fra l’uomo e Dio, come tra un figlio dell’uomo e il suo prossimo;
22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	22 poiché passano i miei anni che sono contati e me ne vado per una via senza ritorno.