Jób könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Jó respondeu então nestes termos:
2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	2 Já ouvi muitas vezes discursos semelhantes, sois todos uns consoladores importunos.
3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	3 Quando terão fim essas palavras atiradas ao ar? Que é que te excitava a falar?
4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	4 Eu também podia falar como vós, se estivésseis em meu lugar. Arranjaria discursos a vosso respeito, e sacudiria a cabeça acerca de vós;
5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	5 eu vos encorajaria verbalmente, e moveria os meus lábios sem nenhuma avareza.
6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	6 Se falo, nem por isso se aplaca a minha dor; se calo, estará ela consolada?
7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	7 Mas Deus me extenuou; estou aniquilado; toda a sua tropa me pegou.
8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	8 Minha magreza tornou-se testemunho contra mim, ela depõe contra mim.
9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	9 Sua cólera me fere e me persegue, ele range os dentes contra mim. Meus inimigos dardejam os olhos sobre mim.
10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	10 Abrem a boca para me devorar; batem-me na face para me ultrajar, rebelam-se todos contra mim.
11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	11 Deus me entrega aos perversos, joga-me nas mãos dos malvados.
12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	12 Eu estava em paz, ele ma tirou, segurou-me pela nuca e me pôs em pedaços. Tomou-me como alvo.
13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	13 Suas setas voam em volta de mim. Ele rasga meus rins sem piedade, espalha meu fel por terra.
14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	14 Abre em mim brecha sobre brecha, ataca-me como um guerreiro.
15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	15 Cosi um saco sobre minha pele, rolei minha fronte no pó.
16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	16 Meu rosto está vermelho de lágrimas, a sombra da morte estende-se sobre minhas pálpebras.
17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	17 Entretanto, não há violência em minhas mãos e minha oração é pura.
18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	18 Ó terra, não cubras o meu sangue, e que seu grito não seja sufocado pela tumba.
19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	19 Tenho desde já uma testemunha no céu, um defensor na alturas.
20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	20 Minha oração subiu até Deus, meus olhos choram diante dele.
21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	21 Que ele mesmo julgue entre o homem e Deus, entre o homem e seu semelhante!
22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	22 Pois meus anos contados se esgotam, entro numa vereda por onde não passarei de novo.