Jób könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Ma Giobbe rispose, e disse:
2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	2 Ho udite sovente tali cose: voi siete tutti consolatoli molesti:
3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	3 Non avrann' eglino fine i discorsi ampollosi? che costa a te il parlare?
4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	4 Potrei anch' io parlar come voi: e foste pur voi ne' miei piedi:
5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	5 Vi consolerei anch'io a parole, e piegherei la mia testa sopra di voi:
6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	6 Vi farei cuore co' miei discorsi, e regolerei le mie labbra colla compassione verso di voi.
7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	7 Ma or che farò? Se io parlerò non si accheterà il mio dolore, e se starò in silenzio egli non andrà lungi da me.
8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	8 Ma adesso il dolor mio m' ha oppresso, e tutti i miei membri sono scompaginati.
9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	9 Le grinze della mia pelle rendono testimonianza contro di me; e un mendace ragionatore sorge contro di me per contradirmi in faccia.
10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	10 Aduna il suo furore contro di me, e minacciandomi digrigna i denti contro di me: con occhi terribili mi guarda il mio nemico.
11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	11 Hanno aperte le loro bocche contro di me, e mi han percosso obbrobriosamente nella guancia; si son satollati delle mie pene.
12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	12 Il Signore mi ha rinchiuso in balia dell'iniquo, e mi ha dato nelle mani degli empj.
13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	13 Quell'io si beato una volta fai di repente ridotto in polvere; mi afferrò per la testa, m' infranse, e fecemi come suo bersaglio.
14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	14 Mi ha cinto colle sue lance, ha impiagati tutti i miei fianchi, e senza pietà averne, le mie viscere ha sparse per terra.
15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	15 Mi ha lacerato con ferite sopra ferite: qual gigante si è gettato sopra di me.
16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	16 Porto cucito alla mia pelle il cilizio, e la mia carne ho ricoperta di cenere.
17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	17 La mia faccia è gonfia dal pianto, e la caligine ingombra le mie pupille.
18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	18 Queste cose ho sofferte, benché inique non fossero le opere mie, e pure offerissi a Dio le preghiere.
19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	19 Terra, non ricoprire il mio sangue, non restino nascose in te le mie strida.
20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	20 Perocché lassù in cielo è il mio testimone, e nell'alto si sta colui, che mi conosce intimamente.
21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	21 I miei amici sono verbosi; a Dio spandono lagrime gli occhi miei.
22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	22 E fosse egli pure il giudizio tra Dio, e l'uomo come il giudizio di un figliuolo dell'uomo col suo compagno.
	23 Perocché già passano i corti anni, ed io batto una strada, per cui non ritornerò.