Jób könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Allora rispose:
2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	2 Ne ho udite già molte di simili cose! Siete tutti consolatori molesti.
3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	3 Non avran termine le parole campate in aria? O che cosa ti spinge a rispondere così?
4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	4 Anch'io sarei capace di parlare come voi, se voi foste al mio posto: vi affogherei con parole e scuoterei il mio capo su di voi.
5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	5 Vi conforterei con la bocca e il tremito delle mie labbra cesserebbe.
6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	6 Ma se parlo, non viene impedito il mio dolore; se taccio, che cosa lo allontana da me?
7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	7 Ora però egli m'ha spossato, fiaccato, tutto il mio vicinato mi è addosso;
8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	8 si è costituito testimone ed è insorto contro di me: il mio calunniatore mi accusa in faccia.
9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	9 La sua collera mi dilania e mi perseguita; digrigna i denti contro di me, il mio nemico su di me aguzza gli occhi.
10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	10 Spalancano la bocca contro di me, mi schiaffeggiano con insulti, insieme si alleano contro di me.
11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	11 Dio mi consegna come preda all'empio, e mi getta nelle mani dei malvagi.
12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	12 Me ne stavo tranquillo ed egli mi ha rovinato, mi ha afferrato per il collo e mi ha stritolato; ha fatto di me il suo bersaglio.
13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	13 I suoi arcieri mi circondano; mi trafigge i fianchi senza pietà, versa a terra il mio fiele,
14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	14 mi apre ferita su ferita, mi si avventa contro come un guerriero.
15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	15 Ho cucito un sacco sulla mia pelle e ho prostrato la fronte nella polvere.
16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	16 La mia faccia è rossa per il pianto e sulle mie palpebre v'è una fitta oscurità.
17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	17 Non c'è violenza nelle mie mani e pura è stata la mia preghiera.
18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	18 O terra, non coprire il mio sangue e non abbia sosta il mio grido!
19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	19 Ma ecco, fin d'ora il mio testimone è nei cieli, il mio mallevadore è lassù;
20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	20 miei avvocati presso Dio sono i miei lamenti, mentre davanti a lui sparge lacrime il mio occhio,
21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	21 perché difenda l'uomo davanti a Dio, come un mortale fa con un suo amico;
22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	22 poiché passano i miei anni contati e io me ne vado per una via senza ritorno.