Jób könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW JERUSALEM
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Job spoke next. He said:
2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	2 How often have I heard al this before! What sorry comforters you are!
3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	3 'When wil these windy arguments be over?' or again, 'What sickness drives you to defend yourself?'
4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	4 Oh yes! I too could talk as you do, if you were in my place; I could overwhelm you with speeches,shaking my head over you,
5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	5 and speak words of encouragement, and then have no more to say.
6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	6 When I speak, my suffering does not stop; if I say nothing, is it in any way reduced?
7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	7 And now it is driving me to distraction; you have struck my whole acquaintanceship with horror,
8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	8 now it rounds on me, my slanderer has now turned witness, he appears against me, accusing me faceto face;
9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	9 his anger tears and hounds me with gnashing teeth. My enemies look daggers at me,
10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	10 and open gaping jaws. Their sneers strike like slaps in the face; and they all set on me at once.
11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	11 Yes, God has handed me over to the godless, and cast me into the hands of the wicked.
12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	12 I was living at peace, until he made me totter, taking me by the neck to shatter me. He has set me upas his target:
13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	13 he shoots his arrows at me from all sides, pitilessly pierces my loins, and pours my gal out on theground.
14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	14 Breach after breach he drives through me, charging on me like a warrior.
15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	15 I have sewn sackcloth over my skin, thrown my forehead in the dust.
16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	16 My face is red with tears, and shadow dark as death covers my eyelids.
17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	17 Nonetheless, my hands are free of violence, and my prayer is pure.
18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	18 Cover not my blood, O earth, and let my cry mount without cease!
19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	19 Henceforth I have a witness in heaven, my defender is there on high.
20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	20 Interpreter of my thoughts there with God, before whom flow my tears,
21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	21 let my anguish plead the cause of a man at grips with God, just as a man might defend his fel ow.
22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	22 For the years of my life are numbered, and I am leaving by the road of no return.