Das zweite Buch Samuel 22

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 David sang dem Herrn an dem Tag, als ihn der Herr aus der Gewalt all seiner Feinde und aus der Gewalt Sauls errettet hatte, folgendes Lied:	1 Dávid azon a napon, amelyen az Úr megszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, a következő éneknek az igéit intézte az Úrhoz,
2 Herr, du mein Fels, meine Burg, mein Retter,	2 s ezt zengte: »Uram, én kősziklám, erőm, szabadítóm,
3 mein Gott, mein Fels, bei dem ich mich berge, mein Schild und sicheres Heil, meine Feste, meine Zuflucht, mein Helfer, der mich vor der Gewalttat rettet.	3 Én erős Istenem, akiben én bízom, pajzsom és szabadulásom szarva, felemelőm és oltalmam, megmentőm: te megszabadítasz az erőszaktól.
4 Ich rufe: Der Herr sei gepriesen!, und ich werde vor meinen Feinden gerettet.	4 Csak segítségül hívom az Urat, a dicséretre méltót, és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Denn mich umfingen die Wellen des Todes, mich erschreckten die Fluten des Verderbens.	5 Már körülvettek a halál gyötrelmei, rettentgettek Béliál örvényei,
6 Die Bande der Unterwelt umstrickten mich, über mich fielen die Schlingen des Todes.	6 körülfogtak az alvilág kötelei, elém álltak a halál tőrei,
7 In meiner Not rief ich zum Herrn und rief zu meinem Gott. Aus seinem Heiligtum hörte er mein Rufen, mein Hilfeschrei (drang) zu seinen Ohren.	7 szorultságomban az Urat segítségül hívtam, Istenemhez kiáltottam, s ő meghallgatta templomából szavamat, kiáltásom a füléhez jutott.
8 Da wankte und schwankte die Erde, die Grundfesten des Himmels erbebten. Sie wankten, denn sein Zorn war entbrannt.	8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrázkódtak a hegyek, s reszkettek, mert ő ellenük haragra gerjedt.
9 Rauch stieg aus seiner Nase auf, aus seinem Mund kam verzehrendes Feuer, glühende Kohlen sprühten aus von ihm.	9 Füst szállt fel orrából, emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.
10 Er neigte den Himmel und fuhr herab, zu seinen Füßen dunkle Wolken.	10 Lehajtotta az eget és leszállott, lába alatt ködhomály volt,
11 Er fuhr auf dem Kerub und flog daher; er schwebte auf den Flügeln des Windes.	11 haladt a kerubokon, s repült, a szél szárnyain siklott.
12 Er hüllte sich in Finsternis, in dunkles Wasser und dichtes Gewölk wie in ein Zelt.	12 Sátrat vont maga köré sötét fellegekből és vizet szitált az ég felhőiből.
13 Von seinem Glanz flammten glühende Kohlen auf.	13 A színe előtt levő fényességből tüzes parazsakat lövellt,
14 Da ließ der Herr den Donner vom Himmel her dröhnen, der Höchste ließ seine Stimme erschallen.	14 dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges,
15 Er schoss seine Pfeile und streute sie, er schleuderte Blitze und jagte sie dahin.	15 ellőtte nyilait, és szétszórta őket, villámait, és elemésztette ellenségeimet.
16 Da wurden sichtbar die Tiefen des Meeres, die Grundfesten der Erde wurden entblößt durch das Drohen des Herrn, vor dem Schnauben seines zornigen Atems.	16 Láthatóvá lettek a tenger forrásai, feltárultak a világ alapjai, az Úr dübörgő szavától, haragja leheletének fúvásától.
17 Er griff aus der Höhe herab und fasste mich, zog mich heraus aus gewaltigen Wassern.	17 Lenyúlt a magasból, megfogott, nagy vizekből kihúzott,
18 Er entriss mich meinen mächtigen Feinden, die stärker waren als ich und mich hassten.	18 megszabadított hatalmas ellenségeimtől, fölém kerekedett gyűlölőimtől.
19 Sie überfielen mich am Tag meines Unheils, doch der Herr wurde mein Halt.	19 Elém jött nyomorúságom napján és erős támaszom lett az Úr,
20 Er führte mich hinaus ins Weite, er befreite mich, denn er hatte an mir Gefallen.	20 kivezetett a szabad térre engem, megszabadított, mert kedvét lelte bennem.
21 Der Herr hat mir vergolten, weil ich gerecht bin und meine Hände rein sind.	21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
22 Denn ich hielt mich an die Wege des Herrn und fiel nicht ruchlos ab von meinem Gott.	22 mert az Úr útjait megőriztem, Istenemtől gonoszul el nem tértem;
23 Ja, ich habe alle seine Gebote vor Augen, weiche von seinen Gesetzen niemals ab.	23 mert minden rendeletét szem előtt tartottam, parancsait magamtól el nem távolítottam,
24 Ich war vor ihm ohne Makel, ich nahm mich in Acht vor der Sünde.	24 mert feddhetetlen voltam előtte s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
25 Darum hat der Herr mir vergolten, weil ich gerecht bin und weil ich rein bin vor seinen Augen.	25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
26 Gegen den Treuen zeigst du dich treu, an dem Aufrichtigen handelst du recht.	26 A szenthez szent vagy, a kitartóhoz kitartó,
27 Gegen den Reinen zeigst du dich rein, doch falsch gegen den Falschen.	27 a választotthoz választott vagy, az ellenállóhoz ellenálló.
28 Dem bedrückten Volk bringst du Heil, doch die Blicke der Stolzen zwingst du nieder.	28 A szegény népet megmented de megalázod szemeddel a kevélyeket.
29 Ja, du bist meine Leuchte, Herr. Der Herr macht meine Finsternis hell.	29 Bizony, te vagy, Uram, az én szövétnekem, te teszed, Uram, világossá sötétségem.
30 Mit dir erstürme ich Wälle, mit meinem Gott überspringe ich Mauern.	30 Bizony, általad futok, ha járom a hadat, Istenem által ugrom át a falat.
31 Vollkommen ist Gottes Weg, das Wort des Herrn ist im Feuer geläutert. Ein Schild ist er für alle, die sich bei ihm bergen.	31 Isten – szeplőtelen az ő útja, salaktalan az Úr szava, pajzsa ő minden benne bízónak.
32 Denn wer ist Gott als allein der Herr, wer ist ein Fels, wenn nicht unser Gott?	32 Ki Isten az Úron kívül, ki erős a mi Istenünkön kívül?
33 Gott ist meine starke Burg, er gab mir meinen Weg ohne Hindernis frei.	33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és simává tette utamat teljesen,
34 Er ließ mich springen schnell wie Hirsche, auf hohem Weg ließ er mich gehen.	34 lábamat szarvaséhoz hasonlóvá tette, s magaslataimra állított fel engem,
35 Er lehrte meine Hände kämpfen, meine Arme, den ehernen Bogen zu spannen.	35 kezemet harcra tanította s karomat, mint ércíjat, felajzotta.
36 Du gabst mir deine Hilfe zum Schild, dein Zuspruch machte mich groß.	36 Mentő pajzsodat nyújtottad nekem s kegyességed naggyá tett engem.
37 Du schaffst meinen Schritten weiten Raum, meine Knöchel wanken nicht.	37 Kiszélesítetted alattam lépteimet s bokáim nem hagytak cserben.
38 Ich verfolge meine Feinde und vertilge sie, ich kehre nicht um, bis sie vernichtet sind.	38 Űzőbe vettem ellenségeimet, s eltiportam, nem tértem vissza, amíg el nem pusztítottam,
39 Ich vernichte sie, ich schlage sie nieder; sie können sich nicht mehr erheben, sie fallen und liegen unter meinen Füßen.	39 elpusztítottam, s összetörtem, fel nem kelhetnek, a lábam alá estek.
40 Du hast mich zum Kampf mit Kraft umgürtet, hast (alle) in die Knie gezwungen, die sich gegen mich erhoben.	40 Engem erővel öveztél fel a harcra, az ellenem állókat alám hajlítottad,
41 Meine Feinde hast du zur Flucht gezwungen; ich konnte die vernichten, die mich hassen.	41 megszalasztottad ellenségeimet, gyűlölőimet, s elpusztítottam őket.
42 Sie schreien, doch hilft ihnen niemand, sie schreien zum Herrn, doch er gibt keine Antwort.	42 Kiáltottak, s nem volt, aki őket megmentse, kiáltottak az Úrhoz, s figyelembe őket nem vette.
43 Ich zermalme sie wie Staub auf der Erde, wie Unrat auf der Straße zertrete, zermalme ich sie.	43 Eltöröltem őket, mint a föld porát, széttiportam, széttapostam, mint az utca sarát.
44 Du rettest mich aus dem Streit meines Volkes, bewahrst mich als Haupt ganzer Völker. Stämme, die ich früher nicht kannte, sind mir nun untertan.	44 Népem ellenmondásaitól engem megmentettél, nemzetek fejéül engem megőriztél. Népek, amelyeket nem ismertem, szolgáimmá lettek.
45 Mir huldigen die Söhne der Fremde; sobald sie mich nur hören, gehorchen sie mir.	45 Idegen fiak, ha szembe is szálltak velem, mihelyt fülük hallott rólam, engedelmeskedtek nekem.
46 Die Söhne der Fremde schwinden dahin, sie kommen zitternd aus ihren Burgen hervor.	46 Mert elcsüggedtek az idegen fiak, s félelmükben összehúzódzkodtak.
47 Es lebt der Herr! Mein Fels sei gepriesen! Der Gott, der Fels meines Heils, sei hoch erhoben;	47 Él az Úr, áldott légy Istenem, magasztaltassál erős Isten, aki megmentettél engem,
48 denn Gott verschaffte mir Vergeltung und unterwarf mir die Völker.	48 Isten, aki bosszút engedtél állnom, és népeket vetettél alám,
49 Du hast mich meinen Feinden entführt, mich über meine Gegner erhoben, dem Mann der Gewalt mich entrissen.	49 aki ellenségeim közül kiragadtál, az ellenem állók fölé juttattál s az erőszak emberétől megszabadítottál.
50 Darum will ich dir danken, Herr, vor den Völkern, ich will deinem Namen singen und spielen.	50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között és dicséretet zengek nevednek,
51 Seinem König verlieh er große Hilfe, Huld erwies er seinem Gesalbten, David und seinem Stamm auf ewig.	51 ó, segítséget királyának bőséggel adó, felkentjével, Dáviddal és ivadékával mindörökké irgalmasságot gyakorló!«