1 Por ventura não clama a Sabedoria e a inteligência não eleva a sua voz? | 1 Nem hív-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az okosság? |
2 No cume das montanhas posta-se ela, e nas encruzilhadas dos caminhos. | 2 Odaáll a legmagasabb, kiemelkedő ormokra, az útszélre, oda, ahol ösvények találkoznak, |
3 Alça sua voz na entrada das torres, junto às portas, nas proximidades da cidade. | 3 a város kapui mellett, s a bejáratnál így kiált fennhangon: |
4 É a vós, ó homens, que eu apelo; minha voz se dirige aos filhos dos homens. | 4 »Hozzátok beszélek, férfiak! Az emberek fiaihoz szól szavam! |
5 Ó simples, aprendei a prudência, adquiri a inteligência, ó insensatos. | 5 Értsetek okos szót, ti balgák, kapjatok észbe, ti dőrék! |
6 Prestai atenção, pois! Coisas magníficas vos anuncio, de meus lábios só sairá retidão, | 6 Hallgassatok meg, mert kiváló dolgokról beszélek, és igazságra nyílnak ajkaim, |
7 porque minha boca proclama a verdade e meus lábios detestam a iniqüidade. | 7 mert szám igazságot beszél, és ajkam a gonoszt utálja. |
8 Todas as palavras de minha boca são justas, nelas nada há de falso nem de tortuoso. | 8 Minden szavam igazság, nincs abban hamis, nincs csűrés-csavarás. |
9 São claras para os que as entendem e retas para o que chegou à ciência. | 9 Világosak azok az okosaknak, és egyenesek azoknak, akik meglelték a tudományt. |
10 Recebei a instrução e não o dinheiro. Preferi a ciência ao fino ouro, | 10 Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt, és tudást válasszatok inkább, mint aranyat, |
11 pois a Sabedoria vale mais que as pérolas e jóia alguma a pode igualar. | 11 mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál, és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.« |
12 Eu, a Sabedoria, sou amiga da prudência, possuo uma ciência profunda. | 12 Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben, és vagyok jelen az értelmes gondolatokban. |
13 O temor do Senhor é o ódio ao mal. Orgulho, arrogância, caminho perverso, boca mentirosa: eis o que eu detesto. | 13 Az Úr félelme gyűlöli a gonoszságot, utálja a dölyföt, a kevélységet, a gonoszság útját és a hamis szájat. |
14 Meu é o conselho e o bom êxito, minha a inteligência, minha a força. | 14 Enyém a tanács, az igazságosság, enyém az okosság, enyém az erő! |
15 Por mim reinam os reis e os legisladores decretam a justiça; | 15 Általam uralkodnak a királyok, és tesznek igazságot a törvényhozók. |
16 por mim governam os magistrados e os magnatas regem a terra. | 16 Általam kormányoznak az uralkodók, és ítélkeznek a hatalmasok. |
17 Amo os que me amam. Quem me procura, encontra-me. | 17 Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak. |
18 Comigo estão a riqueza e a glória, os bens duráveis e a justiça. | 18 Nálam van a gazdagság és a pompa, a tisztes vagyon, a becsületesség. |
19 Mais precioso que o mais fino ouro é o meu fruto, meu produto tem mais valor que a mais fina prata. | 19 Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél, s javaim többet érnek a színezüstnél. |
20 Sigo o caminho da justiça, no meio da senda da eqüidade. | 20 Az igazság útjain járok, a jog ösvényei közepén, |
21 Deixo os meus haveres para os que me amam e acumulo seus tesouros. | 21 hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem, és megtöltsem kincsesházaikat. |
22 O Senhor me criou, como primícia de suas obras, desde o princípio, antes do começo da terra. | 22 Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott. |
23 Desde a eternidade fui formada, antes de suas obras dos tempos antigos. | 23 Öröktől fogva rendelt engem, ősidők óta, még a föld előtt. |
24 Ainda não havia abismo quando fui concebida, e ainda as fontes das águas não tinham brotado. | 24 Nem voltak még tengerek, én már fogantattam, még nem törtek elő a vízben dús források, |
25 Antes que assentados fossem os montes, antes dos outeiros, fui dada à luz; | 25 még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben, a halmok előtt születtem. |
26 antes que fossem feitos a terra e os campos e os primeiros elementos da poeira do mundo. | 26 Még nem teremtette meg a földet és a folyókat és a földkerekség sarkait, |
27 Quando ele preparava os céus, ali estava eu; quando traçou o horizonte na superfície do abismo, | 27 amikor az eget felállította, már ott voltam, amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé. |
28 quando firmou as nuvens no alto, quando dominou as fontes do abismo, | 28 Amikor a fellegeket odafenn megerősítette, és kimérte a vízforrásokat. |
29 quando impôs regras ao mar, para que suas águas não transpusessem os limites, quando assentou os fundamentos da terra, | 29 Amikor a tengert körülvette határával, és törvényt szabott a vizeknek, hogy át ne hágják határaikat. Amikor a föld alapjait megvetette, |
30 junto a ele estava eu como artífice, brincando todo o tempo diante dele, | 30 ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap nap után, színe előtt játszadoztam mindenkor. |
31 brincando sobre o globo de sua terra, achando as minhas delícias junto aos filhos dos homens. | 31 Játszadoztam a földje kerekségén, és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni. |
32 E agora, meus filhos, escutai-me: felizes aqueles que guardam os meus caminhos. | 32 Most pedig, gyermekeim, hallgassatok rám! Boldogok, akik megtartják útjaimat! |
33 Ouvi minha instrução para serdes sábios, não a rejeiteis. | 33 Hallgassátok az intést, legyetek bölcsek, és el ne vessétek azt magatoktól! |
34 Feliz o homem que me ouve e que vela todos os dias à minha porta e guarda os umbrais de minha casa! | 34 Boldog az ember, aki hallgat rám, aki ajtómnál virraszt naponta, és őrzi ajtóm félfáját, |
35 Pois quem me acha encontra a vida e alcança o favor do Senhor. | 35 mert aki engem megtalál, életet talál, és üdvöt nyer az Úrtól. |
36 Mas quem me ofende, prejudica-se a si mesmo; quem me odeia, ama a morte. | 36 Aki azonban ellenem vét, a saját lelkének árt, mindenki, aki gyűlöl engem, a halált kedveli! |