Sofonia 3

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Vae, provocatrix et inquinata, civitas violenta!	1 Jaj a lázongó, szennyes és erőszakos városnak!
2 Non audivit vocem, non suscepit disciplinam; in Domino non est confisa, ad Deum suum non appropiavit.	2 Nem hallgatott a szóra, nem fogadott el figyelmeztetést, nem bízott az Úrban, nem közeledett Istenéhez.
3 Principes eius in medio eius leones rugientes; iudices eius lupi deserti, ossa non relinquunt in mane.	3 Főemberei olyanok benne, mint az ordító oroszlánok; bírái esti farkasok, melyek reggelre nem hagynak meg egy csontot sem.
4 Prophetae eius vaniloqui, viri fallaces; sacerdotes eius polluerunt sanctum, iniuste egerunt contra legem.	4 Prófétái hitványak, megbízhatatlan emberek; papjai tisztátalanná teszik a szentet, igazságtalanul a törvény ellen cselekszenek.
5 Dominus iustus in medio eius non faciet iniquitatem; mane, mane iudicium suum dabit, sicut lucem, quae non deficit; nescivit autem iniquus confusionem.	5 Az Úr igaz benne! Ő nem cselekszik gonoszságot; reggelenként napfényre hozza ítéletét, és nem marad az; de a gonosz nem ismer szégyent!
6 “ Disperdidi gentes, dissipati sunt anguli earum; desertas feci vias eorum, dum non est qui transeat; desolatae sunt civitates eorum, non remanente viro nec ullo habitatore.	6 »Nemzeteket szórtam én szerte, széjjelhánytam sarkköveiket; pusztasággá tettem útjaikat, úgy, hogy nincs, aki járhatna rajtuk; feldúltam városaikat úgy, hogy nincsen bennük ember és lakó.
7 Dixi: Nunc timebis me, suscipies disciplinam! Et non evanescent ab oculis eius omnia, in quibus visitavi eam. Verumtamen acceleraverunt corrumpere omnes actiones suas.	7 Azt gondoltam: ‘Te is félni fogsz engem, és elfogadod a fegyelmet!’ –, akkor nem pusztult volna el az ő lakóhelye mindazon dolgok miatt, amikért megbüntettem. Ámde ők egyre inkább a rosszra irányították minden gondolatukat.
8 Quapropter exspecta me, dicit Dominus, in die qua surgam ut testis; quia iudicium meum, ut congregem gentes et colligam regna, ut effundam super eas indignationem meam, omnem iram furoris mei; in igne enim zeli mei devorabitur omnis terra.	8 Éppen azért csak várj rám – mondja az Úr –, arra a jövendő napra, amelyen majd felkelek; mert elhatározott szándékom, hogy összegyűjtöm a nemzeteket, és összeszedem az országokat, és kiöntöm rájuk méltatlankodásomat, bosszúságom egész haragját, mert bosszúm tüze megemészti majd az egész földet!
9 Quia tunc reddam populis labium purum, ut invocent omnes in nomine Domini et serviant ei umero uno.	9 Akkor majd ismét tisztává teszem a népek ajkát, hogy valamennyien az Úr nevét hívják segítségül, és vállvetve neki szolgáljanak.
10 Ultra flumina Aethiopiae, inde supplices mei, filii dispersorum meorum deferent munus mihi.	10 Etiópia folyóin túlról jönnek esedezni hozzám, szétszórtjaimnak fiai áldozatot hoznak nekem.
11 In die illa non confunderis super cunctis actionibus tuis, quibus praevaricata es in me; quia tunc auferam de medio tui magniloquos superbos tuos, et non adicies exaltari amplius in monte sancto meo.	11 Azon a napon majd nem szégyenkezel mindazon cselekedeted miatt, mellyel vétkeztél ellenem; mert akkor majd eltávolítom közüled nagyhangú kevélyeidet, és nem kérkedsz majd többé szent hegyemen.
12 Et derelinquam in medio tui populum pauperem et egenum ”. Et sperabunt in nomine Domini reliquiae Israel.	12 Szegény és alázatos népet hagyok meg benned«, mely majd az Úr nevében bizakodik.
13 Non facient iniquitatem nec loquentur mendacium; et non invenietur in ore eorum lingua dolosa, quoniam ipsi pascentur et accubabunt, et non erit qui exterreat.	13 Izrael maradékai nem cselekszenek majd gonoszságot, nem beszélnek hazugságot, és szájukban nem lesz csalárd nyelv, hanem nyugton legelnek és leheverednek, és nem lesz, aki felriassza őket.
14 Lauda, filia Sion; iubilate, Israel! Laetare et exsulta in omni corde, filia Ierusalem!	14 Zengedezzél, Sion leánya, ujjongj Izrael; örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya!
15 Abstulit Dominus iudicium tuum, avertit inimicos tuos; rex Israel, Dominus, in medio tui, non timebis malum ultra.	15 Az Úr megsemmisítette ítéletedet, eltávolította ellenségeidet; Izrael királya, az Úr, közötted van, nem kell többé félned semmi bajtól.
16 In die illa dicetur Ierusalem: “ Noli timere, Sion; ne dissolvantur manus tuae!	16 Azon a napon, majd ezt mondják Jeruzsálemnek: »Ne félj! Sion, ne lankadjon el kezed!
17 Dominus Deus tuus in medio tui, fortis ipse salvabit; gaudebit super te in laetitia, commotus in dilectione sua; exsultabit super te in laude	17 Az Úr, a te Istened, közötted van, erős ő és megszabadít. örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.«
18 sicut in die conventus ”. “ Auferam a te calamitatem, ut non ultra habeas super ea opprobrium.	18 »Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.
19 Ecce ego interficiam omnes, qui afflixerunt te in tempore illo; et salvabo claudicantem et eam, quae eiecta fuerat, congregabo; et ponam eos in laudem et in nomen in omni terra confusionis eorum,	19 Íme, én megölöm abban az időben mindazokat, akik sanyargattak téged; megmentem a sántát, és összegyűjtöm a szétszórtakat. És dicsértekké és híresekké teszem őket gyalázatuknak egész földjén,
20 in tempore illo, quo adducam vos, et in tempore, quo congregabo vos. Dabo enim vos in nomen et in laudem omnibus populis terrae, cum convertero sortem vestram coram oculis vestris ”, dicit Dominus.	20 abban az időben, amikor visszahozlak titeket, és abban az időben, amikor összegyűjtelek titeket; mert híresekké és dicsértekké teszlek titeket a föld minden népe előtt, amikor majd jóra fordítom sorsotokat szemetek láttára« – mondja az Úr.