A zsoltárok könyve 95

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek.	1 Venite, applaudiamo al Signore, acclamiamo alla nostra rupe di salvezza;
2 Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal.	2 presentiamoci a lui con azioni di grazie; con canti gioiosi facciamogli festa.
3 Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen.	3 Poiché Dio grande è il Signore, re grande, sopra tutti gli dèi.
4 Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa.	4 In suo potere sono le profondità della terra, sono sue le alte vette dei monti.
5 Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet.	5 Suo è il mare, perché egli lo fece, e la terra arida che le sue mani plasmarono.
6 Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt!	6 Venite, prostriamoci in ginocchio, davanti al Signore, nostro creatore.
7 Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk.	7 Poiché egli è il nostro Dio e noi il popolo del suo pascolo, il gregge che egli conduce. Oh, se oggi ascoltaste la sua voce!
8 Ma, ha szavát meghalljátok: »Ne keményítsétek meg szíveteket,	8 "Non indurite il vostro cuore come a Meriba, come nel giorno di Massa nel deserto,
9 Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet.	9 dove mi tentarono i vostri padri, mi misero alla prova, ma sperimentarono il mio operato.
10 Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez.	10 Per quarant'anni ebbi in disgusto quella generazione e conclusi: Sono un popolo dal cuore sviato!
11 Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!«	11 Non intendono le mie vie. Per questo giurai nel mio sdegno: Non giungeranno al mio riposo!".