A zsoltárok könyve 95

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek.	1 Venite, exsultemus Domino; iubilemus Deo salutari nostro.
2 Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal.	2 Praeoccupemus faciem eius in confessione et in psalmis iubilemus ei.
3 Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen.	3 Quoniam Deus magnus Dominus, et rex magnus super omnes deos.
4 Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa.	4 Quia in manu eius sunt profunda terrae, et altitudines montium ipsius sunt.
5 Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet.	5 Quoniam ipsius est mare, et ipse fecit illud, et siccam manus eius formaverunt.
6 Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt!	6 Venite, adoremus et procidamus et genua flectamus ante Dominum, qui fecit nos,
7 Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk.	7 quia ipse est Deus noster, et nos populus pascuae eius et oves manus eius.
8 Ma, ha szavát meghalljátok: »Ne keményítsétek meg szíveteket,	8 Utinam hodie vocem eius audiatis: “ Nolite obdurare corda vestra,
9 Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet.	9 sicut in Meriba, secundum diem Massa in deserto, ubi tentaverunt me patres vestri: probaverunt me, etsi viderunt opera mea.
10 Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez.	10 Quadraginta annis taeduit me generationis illius et dixi: Populus errantium corde sunt isti.
11 Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!«	11 Et ipsi non cognoverunt vias meas; ideo iuravi in ira mea: Non introibunt in requiem meam ”.