A zsoltárok könyve 95

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek.	1 VENITE, cantiamo lietamente al Signore; Giubiliamo alla Rocca della nostra salute.
2 Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal.	2 Andiamogli incontro con lodi, Giubiliamogli con salmi.
3 Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen.	3 Perciocchè il Signore è Dio grande, E Re grande sopra tutti gl’iddii.
4 Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa.	4 Perciocchè egli tiene in mano le profondità della terra; E le altezze de’ monti sono sue.
5 Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet.	5 Ed a lui appartiene il mare, perchè egli l’ha fatto; E l’asciutto, perchè le sue mani l’hanno formato.
6 Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt!	6 Venite, adoriamo, ed inchiniamoci; Inginocchiamoci davanti al Signore che ci ha fatti
7 Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk.	7 Perciocchè egli è il nostro Dio; E noi siamo il popolo del suo pasco, E la greggia della sua condotta.
8 Ma, ha szavát meghalljátok: »Ne keményítsétek meg szíveteket,	8 Oggi, se udite la sua voce, Non indurate il vostro cuore, come in Meriba; Come al giorno di Massa, nel deserto;
9 Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet.	9 Ove i padri vostri mi tentarono, Mi provarono, ed anche videro le mie opere.
10 Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez.	10 Lo spazio di quarant’anni quella generazione mi fu di noia; Onde io dissi: Costoro sono un popolo sviato di cuore, E non conoscono le mie vie.
11 Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!«	11 Perciò giurai nell’ira mia: Se entrano giammai nel mio riposo