A zsoltárok könyve 95

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek.	1 Venez donc, nous chanterons le Seigneur, nous irons acclamer le rocher qui nous sauve!
2 Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal.	2 Allons à sa rencontre dans l’action de grâce, avec des chants, des acclamations.
3 Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen.	3 Car le Seigneur est le grand Dieu et le grand roi par-dessus tous les dieux.
4 Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa.	4 Les dessous de la terre sont au creux de sa main et les sommets des monts sont encore à lui.
5 Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet.	5 À lui la mer, puisqu’il l’a faite, et puis les terres: sa main les a formées.
6 Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt!	6 Entrez, à genoux, prosternons-nous, plions le genou devant le Dieu qui nous a faits.
7 Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk.	7 C’est lui notre Dieu, et nous sommes son peuple, le troupeau sous sa main. Si vous pouviez aujourd’hui écouter sa voix!
8 Ma, ha szavát meghalljátok: »Ne keményítsétek meg szíveteket,	8 “Ne vous obstinez pas comme à Mériba, comme au jour de Massa dans le désert,
9 Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet.	9 quand vos pères m’ont défié, mis à l’épreuve, alors qu’ils avaient vu mes œuvres.
10 Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez.	10 Je me suis dégoûté d’eux tous pour quarante ans, et j’ai dit: C’est un peuple qui toujours échappe, ils ne connaissent pas mes voies.
11 Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!«	11 Et j’ai juré dans ma colère: Jamais ils n’atteindront le lieu de mon repos.”