A zsoltárok könyve 95

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW JERUSALEM
1 Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek.	1 Come, let us cry out with joy to Yahweh, acclaim the rock of our salvation.
2 Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal.	2 Let us come into his presence with thanksgiving, acclaim him with music.
3 Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen.	3 For Yahweh is a great God, a king greater than al the gods.
4 Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa.	4 In his power are the depths of the earth, the peaks of the mountains are his;
5 Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet.	5 the sea belongs to him, for he made it, and the dry land, moulded by his hands.
6 Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt!	6 Come, let us bow low and do reverence; kneel before Yahweh who made us!
7 Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk.	7 For he is our God, and we the people of his sheepfold, the flock of his hand. If only you would listen tohim today!
8 Ma, ha szavát meghalljátok: »Ne keményítsétek meg szíveteket,	8 Do not harden your hearts as at Meribah, as at the time of Massah in the desert,
9 Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet.	9 when your ancestors chal enged me, put me to the test, and saw what I could do!
10 Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez.	10 For forty years that generation sickened me, and I said, 'Always fickle hearts; they cannot grasp myways.'
11 Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!«	11 Then in my anger I swore they would never enter my place of rest.