A zsoltárok könyve 95

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek.	1 Venite, applaudiamo al Signore, acclamiamo alla roccia della nostra salvezza.
2 Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal.	2 Accostiamoci a lui per rendergli grazie, a lui acclamiamo con canti di gioia.
3 Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen.	3 Poiché grande Dio è il Signore, grande re sopra tutti gli dèi.
4 Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa.	4 Nella sua mano sono gli abissi della terra, sono sue le vette dei monti.
5 Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet.	5 Suo è il mare, egli l'ha fatto, le sue mani hanno plasmato la terra.
6 Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt!	6 Venite, prostràti adoriamo, in ginocchio davanti al Signore che ci ha creati.
7 Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk.	7 Egli è il nostro Dio, e noi il popolo del suo pascolo, il gregge che egli conduce.
8 Ma, ha szavát meghalljátok: »Ne keményítsétek meg szíveteket,	8 Ascoltate oggi la sua voce: "Non indurite il cuore, come a Meriba, come nel giorno di Massa nel deserto,
9 Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet.	9 dove mi tentarono i vostri padri: mi misero alla prova pur avendo visto le mie opere.
10 Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez.	10 Per quarant'anni mi disgustai di quella generazione e dissi: Sono un popolo dal cuore traviato, non conoscono le mie vie;
11 Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!«	11 perciò ho giurato nel mio sdegno: Non entreranno nel luogo del mio riposo".