A zsoltárok könyve 69

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.	1 Magistro chori. Secundum " Lilia... ". David.
2 Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!	2 Salvum me fac, Deus, quoniam venerunt aquae usque ad guttur meum.
3 Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.	3 Infixus sum in limo profundi, et non est substantia; veni in profunda aquarum, et fluctus demersit me.
4 Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.	4 Laboravi clamans, raucae factae sunt fauces meae; defecerunt oculi mei, dum spero in Deum meum.
5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.	5 Multiplicati sunt super capillos capitis mei, qui oderunt me gratis. Confortati sunt, qui persecuti sunt me inimici mei mendaces; quae non rapui, tunc exsolvebam.
6 Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.	6 Deus, tu scis insipientiam meam, et delicta mea a te non sunt abscondita.
7 Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.	7 Non erubescant in me, qui exspectant te, Domine, Domine virtutum. Non confundantur super me, qui quaerunt te, Deus Israel.
8 Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.	8 Quoniam propter te sustinui opprobrium, operuit confusio faciem meam;
9 Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.	9 extraneus factus sum fratribus meis et peregrinus filiis matris meae.
10 Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.	10 Quoniam zelus domus tuae comedit me, et opprobria exprobrantium tibi ceciderunt super me.
11 Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.	11 Et flevi in ieiunio animam meam, et factum est in opprobrium mihi.
12 Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.	12 Et posui vestimentum meum cilicium, et factus sum illis in parabolam.
13 Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.	13 Adversum me loquebantur, qui sedebant in porta, et in me canebant, qui bibebant vinum.
14 Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.	14 Ego vero orationem meam ad te, Domine, in tempore beneplaciti, Deus. In multitudine misericordiae tuae exaudi me, in veritate salutis tuae.
15 Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.	15 Eripe me de luto, ut non infigar, eripiar ab iis, qui oderunt me, et de profundis aquarum.
16 Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.	16 Non me demergat fluctus aquarum, neque absorbeat me profundum, neque urgeat super me puteus os suum.
17 Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.	17 Exaudi me, Domine, quoniam benigna est misericordia tua; secundum multitudinem miserationum tuarum respice in me.
18 Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!	18 Et ne avertas faciem tuam a puero tuo; quoniam tribulor, velociter exaudi me.
19 Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.	19 Accede ad animam meam, vindica eam, propter inimicos meos redime me.
20 Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem;	20 Tu scis opprobrium meum et confusionem meam et reverentiam meam. - In conspectu tuo sunt omnes, qui tribulant me;
21 A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.	21 opprobrium contrivit cor meum, et elangui. Et sustinui, qui simul contristaretur, et non fuit, et qui consolaretur, et non inveni.
22 Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.	22 Et dederunt in escam meam fel et in siti mea potaverunt me aceto.
23 Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!	23 Fiat mensa eorum coram ipsis in laqueum et in retributiones et in scandalum.
24 Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!	24 Obscurentur oculi eorum, ne videant, et lumbos eorum semper infirma.
25 Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!	25 Effunde super eos iram tuam, et furor irae tuae comprehendat eos.
26 Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!	26 Fiat commoratio eorum deserta, et in tabernaculis eorum non sit qui inhabitet.
27 Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.	27 Quoniam, quem tu percussisti, persecuti sunt, et super dolorem eius, quem vulnerasti, addiderunt.
28 Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!	28 Appone iniquitatem super iniquitatem eorum, et non veniant ad iustitiam tuam.
29 Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!	29 Deleantur de libro viventium et cum iustis non scribantur.
30 Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.	30 Ego autem sum pauper et dolens; salus tua, Deus, suscipit me.
31 Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.	31 Laudabo nomen Dei cum cantico et magnificabo eum in laude.
32 Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.	32 Et placebit Domino super taurum, super vitulum cornua producentem et ungulas.
33 Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.	33 Videant humiles et laetentur; quaerite Deum, et vivet cor vestrum,
34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.	34 quoniam exaudivit pauperes Dominus et vinctos suos non despexit.
35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.	35 Laudent illum caeli et terra, maria et omnia reptilia in eis.
36 Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.	36 Quoniam Deus salvam faciet Sion et aedificabit civitates Iudae; et inhabitabunt ibi et possidebunt eam.
37 Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.	37 Et semen servorum eius hereditabunt eam; et, qui diligunt nomen eius, habitabunt in ea.