A zsoltárok könyve 69

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW JERUSALEM
1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.	1 [For the choirmaster Tune: 'Lilies . . .' Of David] Save me, God, for the waters have closed in on myvery being.
2 Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!	2 I am sinking in the deepest swamp and there is no firm ground. I have stepped into deep water andthe waves are washing over me.
3 Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.	3 I am exhausted with cal ing out, my throat is hoarse, my eyes are worn out with searching for my God.
4 Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.	4 More numerous than the hairs of my head are those who hate me without reason. Those who seek toget rid of me are powerful, my treacherous enemies. (Must I give back what I have never stolen?)
5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.	5 God, you know how foolish I am, my offences are not hidden from you.
6 Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.	6 Those who hope in you must not be made fools of, Yahweh Sabaoth, because of me! Those who seekyou must not be disgraced, God of Israel, because of me!
7 Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.	7 It is for you I bear insults, my face is covered with shame,
8 Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.	8 I am estranged from my brothers, alienated from my own mother's sons;
9 Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.	9 for I am eaten up with zeal for your house, and insults directed against you fall on me.
10 Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.	10 I mortify myself with fasting, and find myself insulted for it,
11 Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.	11 I dress myself in sackcloth and become their laughing-stock,
12 Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.	12 the gossip of people sitting at the gate, and the theme of drunkards' songs.
13 Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.	13 And so, I pray to you, Yahweh, at the time of your favour; in your faithful love answer me, in theconstancy of your saving power.
14 Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.	14 Rescue me from the mire before I sink in; so I shal be saved from those who hate me, from thewatery depths.
15 Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.	15 Let not the waves wash over me, nor the deep swal ow me up, nor the pit close its mouth on me.
16 Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.	16 Answer me, Yahweh, for your faithful love is generous; in your tenderness turn towards me;
17 Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.	17 do not turn away from your servant, be quick to answer me, for I am in trouble.
18 Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!	18 Come to my side, redeem me, ransom me because of my enemies.
19 Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.	19 You know well the insults, the shame and disgrace I endure. Every one of my oppressors is known toyou.
20 Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem;	20 Insult has broken my heart past cure. I hoped for sympathy, but in vain, for consolers -- not one to befound.
21 A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.	21 To eat they gave me poison, to drink, vinegar when I was thirsty.
22 Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.	22 May their own table prove a trap for them, and their abundance a snare;
23 Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!	23 may their eyes grow so dim that they cannot see, al their muscles lose their strength.
24 Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!	24 Vent your fury on them, let your burning anger overtake them.
25 Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!	25 Reduce their encampment to ruin, and leave their tents untenanted,
26 Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!	26 for hounding someone you had already stricken, for redoubling the pain of one you had wounded.
27 Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.	27 Charge them with crime after crime, exclude them from your saving justice,
28 Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!	28 erase them from the book of life, do not enrol them among the upright.
29 Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!	29 For myself, wounded wretch that I am, by your saving power raise me up!
30 Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.	30 I wil praise God's name in song, I wil extol him by thanksgiving,
31 Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.	31 for this wil please Yahweh more than an ox, than a bullock horned and hoofed.
32 Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.	32 The humble have seen and are glad. Let your courage revive, you who seek God.
33 Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.	33 For God listens to the poor, he has never scorned his captive people.
34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.	34 Let heaven and earth and seas, and al that stirs in them, acclaim him!
35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.	35 For God wil save Zion, and rebuild the cities of Judah, and people will live there on their own land;
36 Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.	36 the descendants of his servants wil inherit it, and those who love his name wil dwell there.
37 Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.