A zsoltárok könyve 69

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.	1 Salmo di Davide, dato al capo de’ Musici, sopra Sosannim. SALVAMI, o Dio; Perciocchè le acque son pervenute infino all’anima.
2 Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!	2 Io sono affondato in un profondo pantano, Ove non vi è luogo da fermare il piè; Io son giunto alle profondità dell’acqua, e la corrente m’inonda.
3 Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.	3 Io sono stanco di gridare, io ho la gola asciutta; Gli occhi mi son venuti meno, aspettando l’Iddio mio.
4 Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.	4 Quelli che mi odiano senza cagione Sono in maggior numero che i capelli del mio capo; Quelli che mi disertano, e che mi sono nemici a torto, si fortificano; Ecco là, io ho renduto ciò che non aveva rapito.
5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.	5 O Dio, tu conosci la mia follia; E le mie colpe non ti sono occulte.
6 Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.	6 O Signore, Dio degli eserciti, Quelli che sperano in te non sieno confusi per cagion di me; Quelli che ti cercano non sieno svergognati per me, O Dio d’Israele.
7 Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.	7 Perciocchè per l’amor di te io soffro vituperio; Vergogna mi ha coperta la faccia.
8 Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.	8 Io son divenuto strano a’ miei fratelli, E forestiere a’ figliuoli di mia madre.
9 Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.	9 Perciocchè lo zelo della tua Casa mi ha roso; E i vituperii di quelli che ti fanno vituperio mi caggiono addosso.
10 Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.	10 Io ho pianto, affliggendo l’anima mia col digiuno; Ma ciò mi è tornato in grande obbrobrio.
11 Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.	11 Ancora ho fatto d’un sacco il mio vestimento; Ma son loro stato in proverbio.
12 Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.	12 Quelli che seggono nella porta ragionano di me; E le canzoni de’ bevitori di cervogia ne parlano
13 Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.	13 Ma quant’è a me, o Signore, la mia orazione s’indirizza a te; Egli vi è un tempo di benevolenza; O Dio, per la grandezza della tua benignità, E per la verità della tua salute, rispondimi.
14 Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.	14 Tirami fuor del pantano, che io non vi affondi, E che io sia riscosso da quelli che mi hanno in odio, Dalle profondità delle acque;
15 Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.	15 Che la corrente delle acque non m’inondi, E che il gorgo non mi tranghiotta, E che il pozzo non turi sopra me la sua bocca.
16 Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.	16 Rispondimi, o Signore; perciocchè la tua benignità è buona; Secondo la grandezza delle tue compassioni riguarda verso me.
17 Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.	17 E non nascondere il tuo volto dal tuo servo; Perciocchè io son distretto; affrettati, rispondimi.
18 Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!	18 Accostati all’anima mia, riscattala; Riscuotimi, per cagion de’ miei nemici.
19 Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.	19 Tu conosci il vituperio, l’onta, e la vergogna che mi è fatta; Tutti i miei nemici son davanti a te.
20 Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem;	20 Il vituperio mi ha rotto il cuore, e io son tutto dolente; Ed ho aspettato che alcuno si condolesse meco, ma non vi è stato alcuno; Ed ho aspettati de’ consolatori, ma non ne ho trovati.
21 A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.	21 Hanno, oltre a ciò, messo del veleno nella mia vivanda; E, nella mia sete, mi hanno dato a bere dell’aceto
22 Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.	22 Sia la lor mensa un laccio teso davanti a loro; E le lor prosperità sieno loro una trappola.
23 Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!	23 Gli occhi loro sieno oscurati, sì che non possano vedere; E fa’ loro del continuo vacillare i lombi.
24 Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!	24 Spandi l’ira tua sopra loro, E colgali l’ardor del tuo cruccio.
25 Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!	25 Sieno desolati i lor palazzi; Ne’ lor tabernacoli non vi sia alcuno abitatore.
26 Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!	26 Perciocchè hanno perseguitato colui che tu hai percosso, E fatte le lor favole del dolore di coloro che tu hai feriti.
27 Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.	27 Aggiugni loro iniquità sopra iniquità; E non abbiano giammai entrata alla tua giustizia.
28 Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!	28 Sieno cancellati dal libro della vita; E non sieno scritti co’ giusti.
29 Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!	29 Ora, quant’è a me, io sono afflitto e addolorato; La tua salute, o Dio, mi levi ad alto
30 Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.	30 Io loderò il Nome di Dio con cantici, E lo magnificherò con lode.
31 Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.	31 E ciò sarà più accettevole al Signore, che bue, Che giovenco con corna ed unghie.
32 Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.	32 I mansueti, vedendo ciò, si rallegreranno; Ed il cuor vostro viverà, o voi che cercate Iddio.
33 Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.	33 Perciocchè il Signore esaudisce i bisognosi, E non isprezza i suoi prigioni.
34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.	34 Lodinlo i cieli e la terra; I mari, e tutto ciò che in essi guizza.
35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.	35 Perciocchè Iddio salverà Sion, ed edificherà le città di Giuda; E coloro vi abiteranno, e possederanno Sion per eredità.
36 Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.	36 E la progenie de’ suoi servitori l’erederà; E quelli che amano il suo Nome abiteranno in essa
37 Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.