A zsoltárok könyve 69

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.	1 Del maestro de coro. Según la melodía de «Los lirios». De David.
2 Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!	2 ¡Sálvame, Dios mío, porque el agua me llega a la garganta!
3 Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.	3 Estoy hundido en el fango del Abismo y no puedo hacer pie; he caído en las aguas profundas, y me arrastra la corriente.
4 Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.	4 Estoy exhausto de tanto gritar, y mi garganta se ha enronquecido; se me ha nublado la vista de tanto esperar a mi Dios.
5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.	5 Más numerosos que los cabellos de mi cabeza son los que me odian sin motivo; más fuertes que mis huesos, los que me atacan sin razón. ¡Y hasta tengo que devolver lo que yo no he robado!
6 Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.	6 Dios mío, tú conoces mi necedad, no se te ocultan mis ofensas.
7 Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.	7 Que no queden defraudados por mi culpa los que esperan en ti, Señor del universo; que no queden humillados por mi causa los que te buscan, Dios de Israel.
8 Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.	8 Por ti he soportado afrentas y la vergüenza cubrió mi rostro;
9 Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.	9 me convertí en un extraño para mis hermanos, fui un extranjero para los hijos de mi madre:
10 Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.	10 porque el celo de tu Casa me devora, y caen sobre mí los ultrajes de los que te agravian.
11 Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.	11 Cuando aflijo mi alma con ayunos, aprovechan para insultarme;
12 Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.	12 cuando me visto de penitente, soy para ellos un motivo de risa;
13 Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.	13 los que están a la puerta murmuran contra mí, y los bebedores me hacen burla con sus cantos.
14 Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.	14 Pero mi oración sube hasta ti, Señor, en el momento favorable: respóndeme, Dios mío, por tu gran amor, sálvame, por tu fidelidad.
15 Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.	15 Sácame del lodo para que no me hunda, líbrame de los que me odian y de las aguas profundas;
16 Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.	16 que no me arrastre la corriente, que no me trague el Abismo, que el Pozo no se cierre sobre mí.
17 Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.	17 Respóndeme, Señor, por tu bondad y tu amor, por tu gran compasión vuélvete a mí;
18 Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!	18 no te ocultes el rostro a tu servidor, respóndeme pronto, porque estoy en peligro.
19 Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.	19 Acércate a mi y rescátame, líbrame de mis enemigos:
20 Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem;	20 tú conoces mi afrenta, mi vergüenza y mi deshonra, todos mis enemigos están ante ti.
21 A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.	21 La vergüenza me destroza el corazón, y no tengo remedio. Espero compasión y no la encuentro, en vano busco un consuelo:
22 Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.	22 pusieron veneno en mi comida, y cuando tuve sed me dieron vinagre.
23 Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!	23 Que su mesa se convierta en una trampa, y sus manjares, en un lazo;
24 Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!	24 que se nuble su vista y no vean y sus espaldas se queden sin fuerza.
25 Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!	25 Descarga sobe ellos tu indignación, que los alcance el ardor de tu enojo;
26 Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!	26 que sus poblados se queden desiertos y nadie habite en sus carpas.
27 Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.	27 Porque persiguen al que tú has castigado y aumentan los dolores del que tú has herido.
28 Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!	28 Impútales una culpa tras otra, no los declares inocentes;
29 Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!	29 bórralos del Libro de la Vida, que no sean inscritos con los justos.
30 Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.	30 Yo soy un pobre desdichado, Dios mío, que tu ayuda me proteja:
31 Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.	31 así alabaré con cantos el nombre de Dios, y proclamaré su grandeza dando gracias;
32 Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.	32 esto agradará al Señor más que un toro, más que un novillo con cuernos y pezuñas.
33 Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.	33 Que lo vean los humildes y se alegren, que vivan los que buscan a Dios:
34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.	34 porque el Señor escucha a los pobres y no desprecia a sus cautivos.
35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.	35 Que lo alaben el cielo, la tierra y el mar, y todos los seres que se mueven en ellos;
36 Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.	36 porque Dios salvará a Sión y volverá a edificar las ciudades de Judá:
37 Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.	37 el linaje de sus servidores la tendrá como herencia, y los que aman su nombre morarán en ella.