A zsoltárok könyve 18

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából	1 [Für den Chormeister. Von David, dem Knecht des Herrn, der dem Herrn die Worte dieses Liedes sang an dem Tag, als ihn der Herr aus der Gewalt all seiner Feinde und aus der Hand Sauls errettet hatte.
2 és Saul kezéből. Így szólt tehát: Szeretlek Uram, én erősségem!	2 Er sprach:] Ich will dich rühmen, Herr, meine Stärke,
3 Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem.	3 Herr, du mein Fels, meine Burg, mein Retter,mein Gott, meine Feste, in der ich mich berge, mein Schild und sicheres Heil, meine Zuflucht.
4 Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől.	4 Ich rufe: Der Herr sei gepriesen!, und ich werde vor meinen Feinden gerettet.
5 Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei,	5 Mich umfingen die Fesseln des Todes, mich erschreckten die Fluten des Verderbens.
6 körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei.	6 Die Bande der Unterwelt umstrickten mich, über mich fielen die Schlingen des Todes.
7 Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.	7 In meiner Not rief ich zum Herrn und schrie zu meinem Gott. Aus seinem Heiligtum hörte er mein Rufen, mein Hilfeschrei drang an sein Ohr.
8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrendültek a hegyek, és megindultak, mert ő haragra gerjedt.	8 Da wankte und schwankte die Erde, die Grundfesten der Berge erbebten. Sie wankten, denn sein Zorn war entbrannt.
9 Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.	9 Rauch stieg aus seiner Nase auf, aus seinem Mund kam verzehrendes Feuer, glühende Kohlen sprühten aus von ihm.
10 Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt lába alatt.	10 Er neigte den Himmel und fuhr herab, zu seinen Füßen dunkle Wolken.
11 Fölszállt a kerubok fölé, a szél szárnyain repült.	11 Er fuhr auf dem Kerub und flog daher; er schwebte auf den Flügeln des Windes.
12 Rejtekhelyévé tette a sötétséget, sátrat vont maga köré sötét vízből, a lég felhőiből.	12 Er hüllte sich in Finsternis, in dunkles Wasser und dichtes Gewölk wie in ein Zelt.
13 Arcának fényessége előtt futottak a felhők, a jégeső s az izzó parázs.	13 Von seinem Glanz erstrahlten die Wolken, Hagel fiel nieder und glühende Kohlen.
14 Dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges: jégeső és az izzó parázs.	14 Da ließ der Herr den Donner im Himmel erdröhnen, der Höchste ließ seine Stimme erschallen.
15 Kilőtte nyilait és szétszórta őket, leküldte villámait és szétzavarta őket.	15 Er schoss seine Pfeile und streute sie, er schleuderte Blitze und jagte sie dahin.
16 Előtűntek a vizek forrásai, feltárultak a földkerekség alapjai korholó szavadtól, Uram, haragod leheletének fúvásától.	16 Da wurden sichtbar die Tiefen des Meeres, die Grundfesten der Erde wurden entblößtvor deinem Drohen, Herr, vor dem Schnauben deines zornigen Atems.
17 Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem.	17 Er griff aus der Höhe herab und fasste mich, zog mich heraus aus gewaltigen Wassern.
18 Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől.	18 Er entriss mich meinen mächtigen Feinden, die stärker waren als ich und mich hassten.
19 Megrohantak engem nyomorúságom napján, de támaszom lett az Úr.	19 Sie überfielen mich am Tag meines Unheils, doch der Herr wurde mein Halt.
20 Kivezetett a szabad térre engem, megmentett, mert kedvét lelte bennem.	20 Er führte mich hinaus ins Weite, er befreite mich, denn er hatte an mir Gefallen.
21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,	21 Der Herr hat gut an mir gehandelt und mir vergolten, weil ich gerecht bin und meine Hände rein sind.
22 mert megőriztem az Úr útjait, Istenemtől gonoszul el nem tértem.	22 Denn ich hielt mich an die Wege des Herrn und fiel nicht ruchlos ab von meinem Gott.
23 Mert szem előtt tartottam minden rendeletét, igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam.	23 Ja, ich habe alle seine Gebote vor Augen, weise seine Gesetze niemals ab.
24 Mert szeplőtelen voltam előtte, s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.	24 Ich war vor ihm ohne Makel, ich nahm mich in Acht vor der Sünde.
25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.	25 Darum hat der Herr mir vergolten, weil ich gerecht bin und meine Hände rein sind vor seinen Augen.
26 A szenthez szent vagy, az ártatlan emberhez ártatlan,	26 Gegen den Treuen zeigst du dich treu, an dem Aufrichtigen handelst du recht.
27 a választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod.	27 Gegen den Reinen zeigst du dich rein, doch falsch gegen den Falschen.
28 Mert a megalázott népet megmented, de megalázod a kevélyek szemét.	28 Dem bedrückten Volk bringst du Heil, doch die Blicke der Stolzen zwingst du nieder.
29 Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat, Isten teszi világossá sötétségemet.	29 Du, Herr, lässt meine Leuchte erstrahlen, mein Gott macht meine Finsternis hell.
30 Mert te ragadsz ki a kísértésből, Istenem által ugrom át a falat.	30 Mit dir erstürme ich Wälle, mit meinem Gott überspringe ich Mauern.
31 Én Istenem! – Szeplőtelen az ő útja, tűzben próbált az Úr szava, oltalmazója ő minden benne bízónak.	31 Vollkommen ist Gottes Weg, das Wort des Herrn ist im Feuer geläutert. Ein Schild ist er für alle, die sich bei ihm bergen.
32 Valóban, ki Isten az Úron kívül? Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül?	32 Denn wer ist Gott als allein der Herr, wer ist ein Fels, wenn nicht unser Gott?
33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és szeplőtelenné tette utamat.	33 Gott hat mich mit Kraft umgürtet, er führte mich auf einen Weg ohne Hindernis.
34 Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét, és magaslatokra állított fel engem.	34 Er ließ mich springen schnell wie Hirsche, auf hohem Weg ließ er mich gehen.
35 Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít.	35 Er lehrte meine Hände zu kämpfen, meine Arme, den ehernen Bogen zu spannen.
36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem.	36 Du gabst mir deine Hilfe zum Schild, deine Rechte stützt mich; du neigst dich mir zu und machst mich groß.
37 Tág teret nyitottál lépteimnek, és bokáim nem gyengültek el.	37 Du schaffst meinen Schritten weiten Raum, meine Knöchel wanken nicht.
38 Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak.	38 Ich verfolge meine Feinde und hole sie ein, ich kehre nicht um, bis sie vernichtet sind.
39 Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek.	39 Ich schlage sie nieder; sie können sich nicht mehr erheben, sie fallen und liegen unter meinen Füßen.
40 Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted.	40 Du hast mich zum Kampf mit Kraft umgürtet, hast alle in die Knie gezwungen, die sich gegen mich erhoben.
41 Megszalasztottad ellenségeimet, és gyűlölőimet széjjelszórtad.	41 Meine Feinde hast du zur Flucht gezwungen; ich konnte die vernichten, die mich hassen.
42 Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket, kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk.	42 Sie schreien, doch hilft ihnen niemand, sie schreien zum Herrn, doch er gibt keine Antwort.
43 Szétszórtam őket, mint a szél a port, széttiportam őket, mint az utca sarát.	43 Ich zermalme sie zu Staub vor dem Wind, schütte sie auf die Straße wie Unrat.
44 Népem lázadásától megmentettél, nemzetek vezetőjévé tettél engem. Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett,	44 Du rettest mich vor zahllosem Kriegsvolk, du machst mich zum Haupt über ganze Völker. Stämme, die ich früher nicht kannte, sind mir nun untertan.
45 mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem. Idegen fiak hízelegtek nekem,	45 Sobald sie mich nur hören, gehorchen sie. Mir huldigen die Söhne der Fremde,
46 idegenek fiai erejüket vesztették, remegtek rejtekükben.	46 sie kommen zitternd aus ihren Burgen hervor.
47 Él az Úr, áldott legyen Segítőm, magasztalják az én megmentő Istenemet!	47 Es lebt der Herr! Mein Fels sei gepriesen. Der Gott meines Heils sei hoch erhoben;
48 Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak, és népeket vetsz alám, aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől,	48 denn Gott verschaffte mir Vergeltung und unterwarf mir die Völker.
49 az ellenem támadók fölé juttatsz, megszabadítasz az erőszak emberétől.	49 Du hast mich von meinen Feinden befreit, mich über meine Gegner erhoben, dem Mann der Gewalt mich entrissen.
50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között, és zsoltárt zengek nevednek,	50 Darum will ich dir danken, Herr, vor den Völkern, ich will deinem Namen singen und spielen.
51 aki bőségesen segíti királyát, aki irgalmat gyakorol Fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké.	51 Seinem König verlieh er große Hilfe, Huld erwies er seinem Gesalbten, David und seinem Stamm auf ewig.