Jób könyve 13

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent.	1 Ecce, omnia haec vidit oculus meus, et audivit auris mea, et intellexi singula.
2 Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló.	2 Secundum scientiam vestram, et ego novi; nec inferior vestri sum.
3 Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni!	3 Sed tamen ad Omnipotentem loquar et disputare cum Deo cupio;
4 Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok.	4 vos autem ostendam fabricatores mendacii, medicos vanos vos omnes.
5 Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek!	5 Atque utinam taceretis, ut sit vobis in sapientiam!
6 Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára!	6 Audite ergo correptionem meam et contentiones labiorum meorum attendite.
7 Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek?	7 Numquid pro Deo profertis mendacium et pro illo loquimini dolos?
8 Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni?	8 Numquid faciem eius accipitis et pro Deo in iudicio contendere nitimini?
9 Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?	9 Aut bonum est quod vos excutiat? Aut, ut illuditur homini, illudetis ei?
10 Keményen megfedd ő titeket, ha titokban pártjára keltek.	10 Ipse vos arguet, cum in abscondito faciem accipitis.
11 Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket!	11 Nonne maiestas eius turbabit vos, et terror eius irruet super vos?
12 Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik.	12 Sententiae vestrae sunt proverbia cineris; thoraces lutei thoraces vestri.
13 Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár.	13 Tacete paulisper, ut loquar ipse, et transeat super me quodcumque.
14 Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen?	14 Quare sumam carnes meas dentibus meis et animam meam ponam in manibus meis?
15 Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat.	15 Etiamsi occiderit me, in ipso sperabo; verumtamen vias meas in conspectu eiusarguam.
16 Akkor ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.	16 Et hoc erit salus mea: non enim veniet in conspectu eius omnis impius.
17 Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek:	17 Audite sermonem meum et explicationem meam percipite auribus vestris.
18 ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam.	18 Ecce iudicium paravi; scio quod iustus inveniar.
19 Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?	19 Quis est qui contendat mecum? Tunc enim tacebo et consummabor.
20 Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:	20 Duo tantum ne facias mihi, et tunc a facie tua non abscondar:
21 távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem!	21 Manum tuam longe fac a me, et formido tua non me terreat.
22 Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.	22 Voca me, et ego respondebo tibi; aut ipse loquar, et tu respondebis mihi.
23 Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!	23 Quantas habeo iniquitates et peccata? Scelera mea et delicta ostende mihi.
24 Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek?	24 Cur faciem tuam abscondis et arbitraris me inimicum tuum?
25 Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd!	25 Contra folium, quod vento rapitur, dure agis et stipulam siccam persequeris.
26 Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;	26 Scribis enim contra me amaritudines et occupatum me vis peccatis adulescentiae meae.
27 kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát,	27 Posuisti in nervo pedem meum et observasti omnes semitas meas et vestigia pedum meorum considerasti.
28 nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt!	28 Qui quasi uter consumendus sum, et quasi vestimentum, quod comeditur a tinea.