Sámuel második könyve 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Dávid azon a napon, amelyen az Úr megszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, a következő éneknek az igéit intézte az Úrhoz,	1 David sang dem Herrn an dem Tag, als ihn der Herr aus der Gewalt all seiner Feinde und aus der Gewalt Sauls errettet hatte, folgendes Lied:
2 s ezt zengte: »Uram, én kősziklám, erőm, szabadítóm,	2 Herr, du mein Fels, meine Burg, mein Retter,
3 Én erős Istenem, akiben én bízom, pajzsom és szabadulásom szarva, felemelőm és oltalmam, megmentőm: te megszabadítasz az erőszaktól.	3 mein Gott, mein Fels, bei dem ich mich berge, mein Schild und sicheres Heil, meine Feste, meine Zuflucht, mein Helfer, der mich vor der Gewalttat rettet.
4 Csak segítségül hívom az Urat, a dicséretre méltót, és megszabadulok ellenségeimtől.	4 Ich rufe: Der Herr sei gepriesen!, und ich werde vor meinen Feinden gerettet.
5 Már körülvettek a halál gyötrelmei, rettentgettek Béliál örvényei,	5 Denn mich umfingen die Wellen des Todes, mich erschreckten die Fluten des Verderbens.
6 körülfogtak az alvilág kötelei, elém álltak a halál tőrei,	6 Die Bande der Unterwelt umstrickten mich, über mich fielen die Schlingen des Todes.
7 szorultságomban az Urat segítségül hívtam, Istenemhez kiáltottam, s ő meghallgatta templomából szavamat, kiáltásom a füléhez jutott.	7 In meiner Not rief ich zum Herrn und rief zu meinem Gott. Aus seinem Heiligtum hörte er mein Rufen, mein Hilfeschrei (drang) zu seinen Ohren.
8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrázkódtak a hegyek, s reszkettek, mert ő ellenük haragra gerjedt.	8 Da wankte und schwankte die Erde, die Grundfesten des Himmels erbebten. Sie wankten, denn sein Zorn war entbrannt.
9 Füst szállt fel orrából, emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.	9 Rauch stieg aus seiner Nase auf, aus seinem Mund kam verzehrendes Feuer, glühende Kohlen sprühten aus von ihm.
10 Lehajtotta az eget és leszállott, lába alatt ködhomály volt,	10 Er neigte den Himmel und fuhr herab, zu seinen Füßen dunkle Wolken.
11 haladt a kerubokon, s repült, a szél szárnyain siklott.	11 Er fuhr auf dem Kerub und flog daher; er schwebte auf den Flügeln des Windes.
12 Sátrat vont maga köré sötét fellegekből és vizet szitált az ég felhőiből.	12 Er hüllte sich in Finsternis, in dunkles Wasser und dichtes Gewölk wie in ein Zelt.
13 A színe előtt levő fényességből tüzes parazsakat lövellt,	13 Von seinem Glanz flammten glühende Kohlen auf.
14 dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges,	14 Da ließ der Herr den Donner vom Himmel her dröhnen, der Höchste ließ seine Stimme erschallen.
15 ellőtte nyilait, és szétszórta őket, villámait, és elemésztette ellenségeimet.	15 Er schoss seine Pfeile und streute sie, er schleuderte Blitze und jagte sie dahin.
16 Láthatóvá lettek a tenger forrásai, feltárultak a világ alapjai, az Úr dübörgő szavától, haragja leheletének fúvásától.	16 Da wurden sichtbar die Tiefen des Meeres, die Grundfesten der Erde wurden entblößt durch das Drohen des Herrn, vor dem Schnauben seines zornigen Atems.
17 Lenyúlt a magasból, megfogott, nagy vizekből kihúzott,	17 Er griff aus der Höhe herab und fasste mich, zog mich heraus aus gewaltigen Wassern.
18 megszabadított hatalmas ellenségeimtől, fölém kerekedett gyűlölőimtől.	18 Er entriss mich meinen mächtigen Feinden, die stärker waren als ich und mich hassten.
19 Elém jött nyomorúságom napján és erős támaszom lett az Úr,	19 Sie überfielen mich am Tag meines Unheils, doch der Herr wurde mein Halt.
20 kivezetett a szabad térre engem, megszabadított, mert kedvét lelte bennem.	20 Er führte mich hinaus ins Weite, er befreite mich, denn er hatte an mir Gefallen.
21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,	21 Der Herr hat mir vergolten, weil ich gerecht bin und meine Hände rein sind.
22 mert az Úr útjait megőriztem, Istenemtől gonoszul el nem tértem;	22 Denn ich hielt mich an die Wege des Herrn und fiel nicht ruchlos ab von meinem Gott.
23 mert minden rendeletét szem előtt tartottam, parancsait magamtól el nem távolítottam,	23 Ja, ich habe alle seine Gebote vor Augen, weiche von seinen Gesetzen niemals ab.
24 mert feddhetetlen voltam előtte s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.	24 Ich war vor ihm ohne Makel, ich nahm mich in Acht vor der Sünde.
25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.	25 Darum hat der Herr mir vergolten, weil ich gerecht bin und weil ich rein bin vor seinen Augen.
26 A szenthez szent vagy, a kitartóhoz kitartó,	26 Gegen den Treuen zeigst du dich treu, an dem Aufrichtigen handelst du recht.
27 a választotthoz választott vagy, az ellenállóhoz ellenálló.	27 Gegen den Reinen zeigst du dich rein, doch falsch gegen den Falschen.
28 A szegény népet megmented de megalázod szemeddel a kevélyeket.	28 Dem bedrückten Volk bringst du Heil, doch die Blicke der Stolzen zwingst du nieder.
29 Bizony, te vagy, Uram, az én szövétnekem, te teszed, Uram, világossá sötétségem.	29 Ja, du bist meine Leuchte, Herr. Der Herr macht meine Finsternis hell.
30 Bizony, általad futok, ha járom a hadat, Istenem által ugrom át a falat.	30 Mit dir erstürme ich Wälle, mit meinem Gott überspringe ich Mauern.
31 Isten – szeplőtelen az ő útja, salaktalan az Úr szava, pajzsa ő minden benne bízónak.	31 Vollkommen ist Gottes Weg, das Wort des Herrn ist im Feuer geläutert. Ein Schild ist er für alle, die sich bei ihm bergen.
32 Ki Isten az Úron kívül, ki erős a mi Istenünkön kívül?	32 Denn wer ist Gott als allein der Herr, wer ist ein Fels, wenn nicht unser Gott?
33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és simává tette utamat teljesen,	33 Gott ist meine starke Burg, er gab mir meinen Weg ohne Hindernis frei.
34 lábamat szarvaséhoz hasonlóvá tette, s magaslataimra állított fel engem,	34 Er ließ mich springen schnell wie Hirsche, auf hohem Weg ließ er mich gehen.
35 kezemet harcra tanította s karomat, mint ércíjat, felajzotta.	35 Er lehrte meine Hände kämpfen, meine Arme, den ehernen Bogen zu spannen.
36 Mentő pajzsodat nyújtottad nekem s kegyességed naggyá tett engem.	36 Du gabst mir deine Hilfe zum Schild, dein Zuspruch machte mich groß.
37 Kiszélesítetted alattam lépteimet s bokáim nem hagytak cserben.	37 Du schaffst meinen Schritten weiten Raum, meine Knöchel wanken nicht.
38 Űzőbe vettem ellenségeimet, s eltiportam, nem tértem vissza, amíg el nem pusztítottam,	38 Ich verfolge meine Feinde und vertilge sie, ich kehre nicht um, bis sie vernichtet sind.
39 elpusztítottam, s összetörtem, fel nem kelhetnek, a lábam alá estek.	39 Ich vernichte sie, ich schlage sie nieder; sie können sich nicht mehr erheben, sie fallen und liegen unter meinen Füßen.
40 Engem erővel öveztél fel a harcra, az ellenem állókat alám hajlítottad,	40 Du hast mich zum Kampf mit Kraft umgürtet, hast (alle) in die Knie gezwungen, die sich gegen mich erhoben.
41 megszalasztottad ellenségeimet, gyűlölőimet, s elpusztítottam őket.	41 Meine Feinde hast du zur Flucht gezwungen; ich konnte die vernichten, die mich hassen.
42 Kiáltottak, s nem volt, aki őket megmentse, kiáltottak az Úrhoz, s figyelembe őket nem vette.	42 Sie schreien, doch hilft ihnen niemand, sie schreien zum Herrn, doch er gibt keine Antwort.
43 Eltöröltem őket, mint a föld porát, széttiportam, széttapostam, mint az utca sarát.	43 Ich zermalme sie wie Staub auf der Erde, wie Unrat auf der Straße zertrete, zermalme ich sie.
44 Népem ellenmondásaitól engem megmentettél, nemzetek fejéül engem megőriztél. Népek, amelyeket nem ismertem, szolgáimmá lettek.	44 Du rettest mich aus dem Streit meines Volkes, bewahrst mich als Haupt ganzer Völker. Stämme, die ich früher nicht kannte, sind mir nun untertan.
45 Idegen fiak, ha szembe is szálltak velem, mihelyt fülük hallott rólam, engedelmeskedtek nekem.	45 Mir huldigen die Söhne der Fremde; sobald sie mich nur hören, gehorchen sie mir.
46 Mert elcsüggedtek az idegen fiak, s félelmükben összehúzódzkodtak.	46 Die Söhne der Fremde schwinden dahin, sie kommen zitternd aus ihren Burgen hervor.
47 Él az Úr, áldott légy Istenem, magasztaltassál erős Isten, aki megmentettél engem,	47 Es lebt der Herr! Mein Fels sei gepriesen! Der Gott, der Fels meines Heils, sei hoch erhoben;
48 Isten, aki bosszút engedtél állnom, és népeket vetettél alám,	48 denn Gott verschaffte mir Vergeltung und unterwarf mir die Völker.
49 aki ellenségeim közül kiragadtál, az ellenem állók fölé juttattál s az erőszak emberétől megszabadítottál.	49 Du hast mich meinen Feinden entführt, mich über meine Gegner erhoben, dem Mann der Gewalt mich entrissen.
50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között és dicséretet zengek nevednek,	50 Darum will ich dir danken, Herr, vor den Völkern, ich will deinem Namen singen und spielen.
51 ó, segítséget királyának bőséggel adó, felkentjével, Dáviddal és ivadékával mindörökké irgalmasságot gyakorló!«	51 Seinem König verlieh er große Hilfe, Huld erwies er seinem Gesalbten, David und seinem Stamm auf ewig.