Sámuel második könyve 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 Dávid azon a napon, amelyen az Úr megszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, a következő éneknek az igéit intézte az Úrhoz,	1 Davide rivolse al Signore le parole di questo canto, quando il Signore lo liberò dalla mano di tutti i suoi nemici, specialmente dalla mano di Saul.
2 s ezt zengte: »Uram, én kősziklám, erőm, szabadítóm,	2 Egli disse: "Il Signore è la mia roccia, la mia fortezza, il mio liberatore,
3 Én erős Istenem, akiben én bízom, pajzsom és szabadulásom szarva, felemelőm és oltalmam, megmentőm: te megszabadítasz az erőszaktól.	3 il mio Dio, la mia rupe in cui mi rifugio, il mio scudo, la mia salvezza, il mio riparo! Sei la mia roccaforte che mi salva: tu mi salvi dalla violenza.
4 Csak segítségül hívom az Urat, a dicséretre méltót, és megszabadulok ellenségeimtől.	4 Invoco il Signore, degno di ogni lode, e sono liberato dai miei nemici.
5 Már körülvettek a halál gyötrelmei, rettentgettek Béliál örvényei,	5 Mi circondavano i flutti della morte, mi atterrivano torrenti esiziali.
6 körülfogtak az alvilág kötelei, elém álltak a halál tőrei,	6 Mi avviluppavano le funi degli inferi; mi stavano davanti i lacci della morte.
7 szorultságomban az Urat segítségül hívtam, Istenemhez kiáltottam, s ő meghallgatta templomából szavamat, kiáltásom a füléhez jutott.	7 Nell'angoscia ho invocato il Signore, ho gridato al mio Dio, Egli ha ascoltato dal suo tempio la mia voce; il mio grido è giunto ai suoi orecchi.
8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrázkódtak a hegyek, s reszkettek, mert ő ellenük haragra gerjedt.	8 Si scosse la terra e sobbalzò; tremarono le fondamenta del cielo; si scossero, perché egli si era irritato.
9 Füst szállt fel orrából, emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.	9 Fumo salì dalle sue narici; dalla sua bocca uscì un fuoco divoratore; carboni accesi partirono da lui.
10 Lehajtotta az eget és leszállott, lába alatt ködhomály volt,	10 Egli piegò i cieli e discese; una nube oscura era sotto i suoi piedi.
11 haladt a kerubokon, s repült, a szél szárnyain siklott.	11 Cavalcò un cherubino e volò; si librò sulle ali del vento.
12 Sátrat vont maga köré sötét fellegekből és vizet szitált az ég felhőiből.	12 Si avvolse di tenebra tutto intorno; acque scure e dense nubi erano la sua tenda.
13 A színe előtt levő fényességből tüzes parazsakat lövellt,	13 Per lo splendore che lo precedeva arsero carboni infuocati.
14 dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges,	14 Il Signore tuonò nei cieli, l'Altissimo emise la sua voce.
15 ellőtte nyilait, és szétszórta őket, villámait, és elemésztette ellenségeimet.	15 Scagliò frecce e li disperse; vibrò folgori e li mise in fuga.
16 Láthatóvá lettek a tenger forrásai, feltárultak a világ alapjai, az Úr dübörgő szavától, haragja leheletének fúvásától.	16 Apparvero le profondità marine; si scoprirono le basi del mondo, come effetto della tua minaccia, Signore, del soffio violento della tua ira.
17 Lenyúlt a magasból, megfogott, nagy vizekből kihúzott,	17 Dall'alto stese la mano e mi prese; mi fece uscire dalle grandi acque.
18 megszabadított hatalmas ellenségeimtől, fölém kerekedett gyűlölőimtől.	18 Mi liberò dai miei robusti avversari, dai miei nemici più forti di me.
19 Elém jött nyomorúságom napján és erős támaszom lett az Úr,	19 Mi affrontarono nel giorno della mia rovina, ma il Signore fu il mio sostegno.
20 kivezetett a szabad térre engem, megszabadított, mert kedvét lelte bennem.	20 Egli mi trasse al largo; mi liberò, perché oggetto della sua benevolenza.
21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,	21 Il Signore mi ricompensò secondo la mia giustizia, mi trattò secondo la purità delle mie mani.
22 mert az Úr útjait megőriztem, Istenemtől gonoszul el nem tértem;	22 Perché mi sono mantenuto nelle vie del Signore, non sono stato empio, lontano dal mio Dio,
23 mert minden rendeletét szem előtt tartottam, parancsait magamtól el nem távolítottam,	23 perché tutti i suoi decreti mi sono dinanzi e non ho allontanato da me le sue leggi.
24 mert feddhetetlen voltam előtte s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.	24 Sono stato irreprensibile nei suoi riguardi; mi sono guardato dall'iniquità.
25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.	25 Il Signore mi trattò secondo la mia giustizia, secondo la purità delle mie mani alla sua presenza.
26 A szenthez szent vagy, a kitartóhoz kitartó,	26 Con il pio ti mostri pio, con il prode ti mostri integro;
27 a választotthoz választott vagy, az ellenállóhoz ellenálló.	27 con il puro ti mostri puro, con il tortuoso ti mostri astuto.
28 A szegény népet megmented de megalázod szemeddel a kevélyeket.	28 Tu salvi la gente umile, mentre abbassi gli occhi dei superbi.
29 Bizony, te vagy, Uram, az én szövétnekem, te teszed, Uram, világossá sötétségem.	29 Sì, tu sei la mia lucerna, Signore; il Signore illumina la mia tenebra.
30 Bizony, általad futok, ha járom a hadat, Istenem által ugrom át a falat.	30 Sì, con te io posso affrontare una schiera, con il mio Dio posso slanciarmi sulle mura.
31 Isten – szeplőtelen az ő útja, salaktalan az Úr szava, pajzsa ő minden benne bízónak.	31 La via di Dio è perfetta; la parola del Signore è integra; egli è scudo per quanti si rifugiano in lui.
32 Ki Isten az Úron kívül, ki erős a mi Istenünkön kívül?	32 C'è forse un dio come il Signore; una rupe fuori del nostro Dio?
33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és simává tette utamat teljesen,	33 Dio mi cinge di forza, rende sicura la mia via.
34 lábamat szarvaséhoz hasonlóvá tette, s magaslataimra állított fel engem,	34 Ha reso simili i miei piedi a quelli delle cerve; mi ha fatto stare sulle alture.
35 kezemet harcra tanította s karomat, mint ércíjat, felajzotta.	35 Ha addestrato la mia mano alla guerra; ha posto un arco di bronzo nelle mie braccia.
36 Mentő pajzsodat nyújtottad nekem s kegyességed naggyá tett engem.	36 Mi hai dato lo scudo della tua salvezza, la tua sollecitudine mi fa crescere.
37 Kiszélesítetted alattam lépteimet s bokáim nem hagytak cserben.	37 Fai largo davanti ai miei passi; le mie gambe non vacillano.
38 Űzőbe vettem ellenségeimet, s eltiportam, nem tértem vissza, amíg el nem pusztítottam,	38 Inseguo e raggiungo i miei nemici, non desisto finché non siano distrutti.
39 elpusztítottam, s összetörtem, fel nem kelhetnek, a lábam alá estek.	39 Li colpisco ed essi non possono resistere; cadono sotto i miei piedi.
40 Engem erővel öveztél fel a harcra, az ellenem állókat alám hajlítottad,	40 Mi cingi di forza per la battaglia; hai fatto piegare sotto di me i miei avversari.
41 megszalasztottad ellenségeimet, gyűlölőimet, s elpusztítottam őket.	41 Mi mostri i nemici di spalle, così io distruggo quelli che mi odiano.
42 Kiáltottak, s nem volt, aki őket megmentse, kiáltottak az Úrhoz, s figyelembe őket nem vette.	42 Gridano, ma nessuno li salva, verso il Signore, che a loro non risponde.
43 Eltöröltem őket, mint a föld porát, széttiportam, széttapostam, mint az utca sarát.	43 Li disperdo come polvere della terra, li calpesto come fango delle piazze.
44 Népem ellenmondásaitól engem megmentettél, nemzetek fejéül engem megőriztél. Népek, amelyeket nem ismertem, szolgáimmá lettek.	44 Tu mi liberi dalle contese del popolo; mi poni a capo di nazioni; un popolo non conosciuto mi serve.
45 Idegen fiak, ha szembe is szálltak velem, mihelyt fülük hallott rólam, engedelmeskedtek nekem.	45 I figli degli stranieri mi onorano appena sentono, mi obbediscono.
46 Mert elcsüggedtek az idegen fiak, s félelmükben összehúzódzkodtak.	46 I figli degli stranieri vengono meno, lasciano con spavento i loro nascondigli.
47 Él az Úr, áldott légy Istenem, magasztaltassál erős Isten, aki megmentettél engem,	47 Viva il Signore! Sia benedetta la mia rupe! Sia esaltato il Dio della mia salvezza!
48 Isten, aki bosszút engedtél állnom, és népeket vetettél alám,	48 Dio fa vendetta per me e mi sottomette i popoli.
49 aki ellenségeim közül kiragadtál, az ellenem állók fölé juttattál s az erőszak emberétől megszabadítottál.	49 Tu mi liberi dai miei nemici, mi innalzi sopra i miei avversari, mi liberi dall'uomo violento.
50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között és dicséretet zengek nevednek,	50 Perciò ti loderò, Signore, fra i popoli canterò inni al tuo nome.
51 ó, segítséget királyának bőséggel adó, felkentjével, Dáviddal és ivadékával mindörökké irgalmasságot gyakorló!«	51 Egli concede una grande vittoria al suo re, la grazia al suo consacrato, a Davide e ai suoi discendenti per sempre".