Sámuel második könyve 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Dávid azon a napon, amelyen az Úr megszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, a következő éneknek az igéit intézte az Úrhoz,	1 E DAVIDE proferì al Signore le parole di questo cantico, al giorno che il Signore l’ebbe riscosso dalla mano di tutti i suoi nemici, e dalla mano di Saulle;
2 s ezt zengte: »Uram, én kősziklám, erőm, szabadítóm,	2 e disse: Il Signore è la mia rocca, e la mia fortezza, e il mio liberatore;
3 Én erős Istenem, akiben én bízom, pajzsom és szabadulásom szarva, felemelőm és oltalmam, megmentőm: te megszabadítasz az erőszaktól.	3 Egli è l’Iddio della mia rupe, io spererò in lui; Egli è il mio scudo, e il corno della mia salute; Il mio alto ricetto, il mio rifugio; Il mio Salvatore, che mi salva di violenza.
4 Csak segítségül hívom az Urat, a dicséretre méltót, és megszabadulok ellenségeimtől.	4 Io invocai il Signore, al quale appartiene ogni lode, E fui salvato da’ miei nemici.
5 Már körülvettek a halál gyötrelmei, rettentgettek Béliál örvényei,	5 Perciocchè onde di morte mi aveano intorniato, Torrenti di scellerati mi aveano spaventato.
6 körülfogtak az alvilág kötelei, elém álltak a halál tőrei,	6 Legami di sepolcro, mi aveano circondato, Lacci di morte mi aveano incontrato.
7 szorultságomban az Urat segítségül hívtam, Istenemhez kiáltottam, s ő meghallgatta templomából szavamat, kiáltásom a füléhez jutott.	7 Mentre io era distretto, io invocai il Signore, E gridai all’Iddio mio; Ed egli udì la mia voce dal suo Tempio, E il mio grido pervenne a’ suoi orecchi.
8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrázkódtak a hegyek, s reszkettek, mert ő ellenük haragra gerjedt.	8 Allora la terra fu smossa, e tremò; I fondamenti de’ cieli furono crollati e scossi; Perciocchè egli era acceso nell’ira.
9 Füst szállt fel orrából, emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.	9 Fumo gli saliva per le nari, E fuoco consumante per la bocca; Da lui procedevano brace accese.
10 Lehajtotta az eget és leszállott, lába alatt ködhomály volt,	10 Ed egli abbassò i cieli, e discese, Avendo una caligine sotto a’ suoi piedi.
11 haladt a kerubokon, s repült, a szél szárnyain siklott.	11 E cavalcava sopra Cherubini, e volava, Ed appariva sopra le ale del vento.
12 Sátrat vont maga köré sötét fellegekből és vizet szitált az ég felhőiből.	12 Ed avea poste d’intorno a sè, per tabernacoli, tenebre, Viluppi d’acque, e nubi dell’aria,
13 A színe előtt levő fényességből tüzes parazsakat lövellt,	13 Dallo splendore che scoppiava davanti a lui, Procedevano brace accese.
14 dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges,	14 Il Signore tonò dal cielo, E l’Altissimo mandò fuori la sua voce;
15 ellőtte nyilait, és szétszórta őket, villámait, és elemésztette ellenségeimet.	15 Ed avventò saette, e disperse coloro; Folgore, e li mise in rotta.
16 Láthatóvá lettek a tenger forrásai, feltárultak a világ alapjai, az Úr dübörgő szavától, haragja leheletének fúvásától.	16 E, per lo sgridare del Signore, E per lo soffiar dell’alito delle sue nari, I canali del mare furon veduti, I fondamenti del mondo furono scoperti.
17 Lenyúlt a magasból, megfogott, nagy vizekből kihúzott,	17 Egli da alto distese la mano, Mi prese, mi trasse fuori di grandi acque.
18 megszabadított hatalmas ellenségeimtől, fölém kerekedett gyűlölőimtől.	18 Egli mi riscosse dal mio potente nemico, Da quelli che mi odiavano; perciocchè erano più forti di me.
19 Elém jött nyomorúságom napján és erős támaszom lett az Úr,	19 Essi mi erano venuti incontro al giorno della mia calamità; Ma il Signore fu il mio sostegno.
20 kivezetett a szabad térre engem, megszabadított, mert kedvét lelte bennem.	20 E mi trasse fuori in luogo largo; Egli mi liberò; perciocchè egli mi gradisce.
21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,	21 Il Signore mi ha fatta la retribuzione secondo la mia giustizia; Egli mi ha renduto secondo la purità delle mie mani.
22 mert az Úr útjait megőriztem, Istenemtől gonoszul el nem tértem;	22 Perciocchè io ho osservate le vie del Signore, E non mi sono empiamente rivolto dall’Iddio mio.
23 mert minden rendeletét szem előtt tartottam, parancsait magamtól el nem távolítottam,	23 Perciocchè io ho tenute davanti agli occhi tutte le sue leggi, E non mi son rivolto da’ suoi statuti.
24 mert feddhetetlen voltam előtte s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.	24 E sono stato intiero inverso lui, E mi son guardato dalla mia iniquità.
25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.	25 E il Signore mi ha fatta la retribuzione secondo la mia giustizia, Secondo la purità che io ho guardata davanti agli occhi suoi.
26 A szenthez szent vagy, a kitartóhoz kitartó,	26 Tu ti mostri pietoso inverso il pio, Intiero inverso l’uomo intiero.
27 a választotthoz választott vagy, az ellenállóhoz ellenálló.	27 Puro inverso il puro, E ritroso inverso il perverso;
28 A szegény népet megmented de megalázod szemeddel a kevélyeket.	28 E salvi la gente afflitta, E bassi gli occhi in su gli altieri.
29 Bizony, te vagy, Uram, az én szövétnekem, te teszed, Uram, világossá sötétségem.	29 Perciocchè tu sei la mia lampana, o Signore; E il Signore allumina le mie tenebre.
30 Bizony, általad futok, ha járom a hadat, Istenem által ugrom át a falat.	30 Perciocchè per te io rompo tutta una schiera; Per l’Iddio mio io salgo sopra il muro.
31 Isten – szeplőtelen az ő útja, salaktalan az Úr szava, pajzsa ő minden benne bízónak.	31 La via di Dio è intiera; La parola del Signore è purgata col fuoco; Egli è scudo a tutti coloro che sperano in lui.
32 Ki Isten az Úron kívül, ki erős a mi Istenünkön kívül?	32 Perciocchè, chi è Dio, fuor che il Signore? E chi è Rocca, fuor che l’Iddio nostro?
33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és simává tette utamat teljesen,	33 Iddio è la mia forza; e il mio valore; Ed ha renduta spedita e appianata la mia via.
34 lábamat szarvaséhoz hasonlóvá tette, s magaslataimra állított fel engem,	34 Egli rende i miei piedi simili a quelli delle cerve, E mi fa star ritto in su i miei alti luoghi.
35 kezemet harcra tanította s karomat, mint ércíjat, felajzotta.	35 Egli ammaestra le mie mani alla battaglia, E con le mie braccia un arco di rame è spezzato.
36 Mentő pajzsodat nyújtottad nekem s kegyességed naggyá tett engem.	36 Tu mi hai ancora dato lo scudo della tua salvezza, E la tua benignità mi ha accresciuto.
37 Kiszélesítetted alattam lépteimet s bokáim nem hagytak cserben.	37 Tu hai allargati i miei passi sotto me, E le mie calcagna non son vacillate.
38 Űzőbe vettem ellenségeimet, s eltiportam, nem tértem vissza, amíg el nem pusztítottam,	38 Io ho perseguiti i miei nemici, e li ho sterminati; E non me ne son tornato indietro, finchè non li avessi distrutti.
39 elpusztítottam, s összetörtem, fel nem kelhetnek, a lábam alá estek.	39 Io li ho distrutti, e li ho trafitti, e non son potuti risorgere; E mi son caduti sotto a’ piedi.
40 Engem erővel öveztél fel a harcra, az ellenem állókat alám hajlítottad,	40 E tu mi hai cinto di prodezza per la guerra; Tu hai abbassati sotto me quelli che si levavano contro a me.
41 megszalasztottad ellenségeimet, gyűlölőimet, s elpusztítottam őket.	41 Ed hai fatte voltar le spalle a’ miei nemici, Ed a coloro che mi odiavano, davanti a me; Ed io li ho sterminati.
42 Kiáltottak, s nem volt, aki őket megmentse, kiáltottak az Úrhoz, s figyelembe őket nem vette.	42 Essi riguardavano in qua ed in là, ma non vi fu chi li salvasse; Riguardarono al Signore, ma egli non rispose loro.
43 Eltöröltem őket, mint a föld porát, széttiportam, széttapostam, mint az utca sarát.	43 Ed io li ho stritolati minuto come polvere della terra; Io li ho calpestati, schiacciati, come il fango delle strade.
44 Népem ellenmondásaitól engem megmentettél, nemzetek fejéül engem megőriztél. Népek, amelyeket nem ismertem, szolgáimmá lettek.	44 Tu mi hai ancora scampato dalle brighe del mio popolo; Tu mi hai guardato per esser capo di genti; Il popolo che io non conosceva, mi è divenuto servo.
45 Idegen fiak, ha szembe is szálltak velem, mihelyt fülük hallott rólam, engedelmeskedtek nekem.	45 Gli stranieri si sono infinti inverso me; Al solo udire degli orecchi, si son renduti ubbidienti a me.
46 Mert elcsüggedtek az idegen fiak, s félelmükben összehúzódzkodtak.	46 Gli stranieri son divenuti fiacchi, Ed hanno tremato di paura fin dentro i lor ricetti chiusi.
47 Él az Úr, áldott légy Istenem, magasztaltassál erős Isten, aki megmentettél engem,	47 Viva il Signore, e benedetta sia la mia Rocca; E sia esaltato Iddio, ch’è la Rocca della mia salvezza.
48 Isten, aki bosszút engedtél állnom, és népeket vetettél alám,	48 Iddio è quel che mi dà modo di far le mie vendette, E che abbassa i popoli sotto me.
49 aki ellenségeim közül kiragadtál, az ellenem állók fölé juttattál s az erőszak emberétől megszabadítottál.	49 Ed è quel che mi trae fuori da’ miei nemici; Tu mi levi ad alto d’infra coloro che mi assaltano, E mi riscuoti dagli uomini violenti.
50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között és dicséretet zengek nevednek,	50 Perciò, o Signore, io ti celebrerò fra le nazioni, E salmeggerò al tuo Nome;
51 ó, segítséget királyának bőséggel adó, felkentjével, Dáviddal és ivadékával mindörökké irgalmasságot gyakorló!«	51 Il quale rende magnifiche le vittorie del suo re, Ed usa benignità inverso Davide, suo Unto, E inverso la sua progenie, in sempiterno