Jób könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!	1 Asco tiene mi alma de mi vida: derramaré mis quejas sobre mí, hablaré en la amargura de mi alma.
2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?	2 Diré a Dios: ¡No me condenes, hazme saber por qué me enjuicias!
3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?	3 ¿Acaso te está bien mostrarte duro, menospreciar la obra de tus manos, y el plan de los malvados avalar?
4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?	4 ¿Tienes tú ojos de carne? ¿Como ve un mortal, ves tú?
5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,	5 ¿Son tus días como los de un mortal? ¿tus años como los días de un hombre?,
6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,	6 ¡para que andes rebuscando mi falta, inquiriendo mi pecado,
7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?	7 aunque sabes muy bien que yo no soy culpable, y que nadie puede de tus manos librar!
8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?	8 Tus manos me formaron, me plasmaron, ¡y luego, en arrebato, quieres destruirme!
9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?	9 Recuerda que me hiciste como se amasa el barro, y que al polvo has de devolverme.
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,	10 ¿No me vertiste como leche y me cuajaste como queso?
11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,	11 De piel y de carne me vestiste y me tejiste de huesos y de nervios.
12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!	12 Luego con la vida me agraciaste y tu solicitud cuidó mi aliento.
13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:	13 Y algo más todavía guardabas en tu corazón, sé lo que aún en tu mente quedaba:
14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?	14 el vigilarme por si peco. y no verme inocente de mi culpa.
15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.	15 Si soy culpable, ¡desgraciado de mí! y si soy inocente, no levanto la cabeza, ¡yo saturado de ignominia, borracho de aflicción!
16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.	16 Y si la levanto, como un león me das caza, y repites tus proezas a mi costa.
17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.	17 Contra mí tu hostilidad renuevas, redoblas tu saña contra mí; sin tregua me asaltan tus tropas de relevo.
18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;	18 ¿Para qué me sacaste del seno? Habría muerto sin que me viera ningún ojo;
19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!	19 sería como si no hubiera existido, del vientre se me habría llevado hasta la tumba.
20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,	20 ¿No son bien poco los días de mi existencia? Apártate de mí para gozar de un poco de consuelo,
21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,	21 antes que me vaya, para ya no volver, a la tierra de tinieblas y de sombra,
22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«	22 tierra de oscuridad y de desorden, donde la misma claridad es como la calígine.