Jób könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!	1 Sono nauseato della mia vita, darò libero sfogo ai miei lamenti, parlando nell'amarezza del mio animo.
2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?	2 Dirò a Dio: "Non condannarmi; fammi sapere il motivo della lite contro di me.
3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?	3 Ti giova forse essere violento e disprezzare l'opera delle tue mani, mentre favorisci i progetti dei malvagi?
4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?	4 Hai tu occhi di carne od osservi come fanno gli uomini?
5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,	5 Sono forse i tuoi giorni come quelli di un mortale, e i tuoi anni come quelli di un uomo,
6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,	6 perché tu debba indagare la mia colpa ed esaminare il mio peccato,
7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?	7 pur sapendo che non sono colpevole e nessuno mi può liberare dalla tua mano?
8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?	8 Le tue mani mi hanno formato e modellato, integro tutt'intorno; ora vorresti distruggermi?
9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?	9 Ricordati, di grazia, che mi hai fatto di argilla, e mi fai ritornare in polvere!
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,	10 Non m'hai colato come latte e fatto coagulare come formaggio?
11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,	11 Di pelle e di carne mi hai rivestito, di ossa e di nervi mi hai intessuto.
12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!	12 Vita e benevolenza mi hai concesso, e la tua provvidenza ha custodito il mio spirito.
13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:	13 Eppure nascondevi questo nel tuo cuore; ora so che pensavi così.
14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?	14 Se ho peccato, tu mi sorvegli e non mi lasci impunito per la mia colpa.
15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.	15 Se sono colpevole, guai a me! Se sono innocente, non oso alzare il capo, sazio come sono d'ignominia e colmo di miseria.
16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.	16 Se alzo la fronte, mi dai la caccia come un leone, rinnovando le tue prodezze contro di me.
17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.	17 Ripeti i tuoi assalti contro di me, aumentando contro di me la tua ira, lanciando truppe sempre fresche contro di me.
18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;	18 Perché, dunque, mi hai fatto uscire dal seno materno? Fossi morto, senza che occhio mi avesse visto!
19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!	19 Sarei come se non fossi mai esistito, condotto dal ventre alla tomba!
20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,	20 Non sono poca cosa i giorni della mia esistenza? Lasciami, allora, così che possa respirare un poco,
21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,	21 prima che me ne vada, per non tornare più, nella regione di tenebre e di ombra,
22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«	22 terra oscura come caligine, regione di tenebre e di disordine, dove il chiarore è simile alla notte buia".