Jób könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!	1 Mi alma está asqueada de la vida, quiero dar libre curso a mi queja, expresaré toda mi amargura.
2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?	2 Diré a Dios: «No me condenes, dame a conocer por qué me recriminas».
3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?	3 ¿Es un placer para ti oprimir, despreciar la obra de tus manos y favorecer el designio de los malvados?
4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?	4 ¿Acaso tienes ojos de carne? ¿Ves tú las cosas como las ven los hombres?
5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,	5 ¿Son tus días como los de un mortal y tus años como los días de un hombre,
6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,	6 para que estés al acecho de mi culpa y vayas en busca de mi pecado,
7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?	7 aún sabiendo que no soy culpable y que nadie puede librar de tu mano?
8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?	8 Tus manos me modelaron y me hicieron, y luego, cambiando de parecer, me destruyes.
9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?	9 Acuérdate que me hiciste de la arcilla y que me harás retornar al polvo.
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,	10 ¿Acaso no me derramaste como leche y me cuajaste como el queso?
11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,	11 Me revestiste de piel y de carne y me tejiste con huesos y tendones.
12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!	12 Me diste la vida y me trataste con amor, y tu solicitud preservó mi aliento.
13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:	13 ¡Pero tú ocultabas alto en tu corazón, ahora comprendo lo que tenías pensado!
14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?	14 Si yo peco, tú me vigilas y no me absuelves de mi culpa.
15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.	15 Si soy culpable, ¡ay de mí! Si soy inocente, tampoco puedo alzar cabeza, saturado de ignominia, embriagado de aflicción.
16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.	16 Si me levanto, tú me cazas como un león y redoblas contra mi tu asombroso poder.
17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.	17 Suscitas contra mí nuevos testigos, acrecientas tu furor contra mí y me atacas con tropas de relevo.
18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;	18 ¿Por qué me sacaste del seno materno? Yo habría expirado sin que nadie me viera,
19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!	19 sería como si nunca hubiera existido, me habrían llevado del vientre a la tumba.
20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,	20 ¡Duran tan poco los días de mi vida! ¡Apártate de mí! Así podré sonreír un poco,
21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,	21 antes que me vaya, para no volver, a la región de las tinieblas y las sombras,
22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«	22 a la tierra de la oscuridad y el desorden, donde la misma claridad es tiniebla.