Jób könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!	1 Oui, je suis dégoûté de la vie, je veux donner libre cours à mes plaintes et laisser parler mon amertume.
2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?	2 Je dirai à Dieu: “Ne me condamne pas ainsi, mais dis-moi de quoi tu m’accuses.
3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?	3 Est-ce bon pour toi d’agir en tyran, de piétiner l’œuvre de tes mains, de justifier les théories des méchants?
4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?	4 Tes yeux sont-ils ceux du corps, vois-tu donc à la façon des hommes?
5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,	5 Ton temps est-il le même que celui des humains, tes années passent-elles comme celles d’un homme?
6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,	6 Pourquoi alors rechercher ma faute, et faire enquête sur mes dettes?
7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?	7 Tu sais bien que je ne suis pas coupable, et que personne ne m’arrachera de tes mains.
8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?	8 Tes mains m’ont façonné, tu m’as fait, et maintenant, tu me détruirais?
9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?	9 Souviens-toi que tu m’as pétri comme l’argile: veux-tu me renvoyer à la terre?
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,	10 Ne m’as-tu pas versé comme le lait, et laissé cailler comme le fromage?
11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,	11 Tu m’as revêtu de peau et de chair, prenant dans le tissu mes os et mes nerfs.
12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!	12 Tu as fait en moi œuvre de vie et de grâce, tes attentions ont maintenu mon souffle,
13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:	13 mais quelle était ton intention secrète? Je sais ce qu’il y avait chez toi!
14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?	14 Tu voulais voir si j’allais pécher, et si je fautais, ne rien me passer.
15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.	15 Si j’ai eu tort, malheur à moi! même innocent, je n’ose pas lever la tête. Rassasié d’humiliations, saturé de peines,
16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.	16 épuisé, tu me poursuis comme un lion; toujours tu veux montrer ta supériorité.
17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.	17 Tu reprends tes assauts, ta fureur se ranime, et de nouveau tu lances tes attaques contre moi.
18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;	18 Mais pourquoi m’as-tu fait sortir du sein? J’y serais mort, aucun œil ne m’aurait vu:
19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!	19 porté du ventre à la tombe, je serais comme si je n’avais pas été.
20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,	20 Puisqu’il me reste si peu à vivre, éloigne-toi, que j’aie un peu de joie
21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,	21 avant que je m’en aille, pour ne pas revenir, au pays des ténèbres et de l’ombre mortelle,
22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«	22 au pays où dans la nuit tout se confond, où même la clarté est faite de ténèbres.