Jób könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!	1 Io sono stanco della mia vita! Darò libero sfogo al mio lamento, parlerò nell’amarezza del mio cuore.
2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?	2 Dirò a Dio: “Non condannarmi! Fammi sapere di che cosa mi accusi.
3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?	3 È forse bene per te opprimermi, disprezzare l’opera delle tue mani e favorire i progetti dei malvagi?
4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?	4 Hai tu forse occhi di carne o anche tu vedi come vede l’uomo?
5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,	5 Sono forse i tuoi giorni come quelli di un uomo, i tuoi anni come quelli di un mortale,
6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,	6 perché tu debba scrutare la mia colpa ed esaminare il mio peccato,
7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?	7 pur sapendo che io non sono colpevole e che nessuno mi può liberare dalla tua mano?
8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?	8 Le tue mani mi hanno plasmato e mi hanno fatto integro in ogni parte: e ora vorresti distruggermi?
9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?	9 Ricòrdati che come argilla mi hai plasmato; alla polvere vorresti farmi tornare?
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,	10 Non mi hai colato come latte e fatto cagliare come formaggio?
11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,	11 Di pelle e di carne mi hai rivestito, di ossa e di nervi mi hai intessuto.
12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!	12 Vita e benevolenza tu mi hai concesso e la tua premura ha custodito il mio spirito.
13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:	13 Eppure, questo nascondevi nel cuore, so che questo era nei tuoi disegni!
14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?	14 Se pecco, tu mi sorvegli e non mi lasci impunito per la mia colpa.
15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.	15 Se sono colpevole, guai a me! Ma anche se sono giusto, non oso sollevare il capo, sazio d’ignominia, come sono, ed ebbro di miseria.
16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.	16 Se lo sollevo, tu come un leone mi dai la caccia e torni a compiere le tue prodezze contro di me,
17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.	17 rinnovi contro di me i tuoi testimoni, contro di me aumenti la tua ira e truppe sempre nuove mi stanno addosso.
18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;	18 Perché tu mi hai tratto dal seno materno? Sarei morto e nessun occhio mi avrebbe mai visto!
19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!	19 Sarei come uno che non è mai esistito; dal ventre sarei stato portato alla tomba!
20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,	20 Non sono poca cosa i miei giorni? Lasciami, che io possa respirare un poco
21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,	21 prima che me ne vada, senza ritorno, verso la terra delle tenebre e dell’ombra di morte,
22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«	22 terra di oscurità e di disordine, dove la luce è come le tenebre”».