Jób könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!	1 Stanco io sono della mia vita! Darò libero sfogo al mio lamento, parlerò nell'amarezza del mio cuore.
2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?	2 Dirò a Dio: Non condannarmi! Fammi sapere perché mi sei avversario.
3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?	3 È forse bene per te opprimermi, disprezzare l'opera delle tue mani e favorire i progetti dei malvagi?
4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?	4 Hai tu forse occhi di carne o anche tu vedi come l'uomo?
5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,	5 Sono forse i tuoi giorni come i giorni di un uomo, i tuoi anni come i giorni di un mortale,
6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,	6 perché tu debba scrutare la mia colpa e frugare il mio peccato,
7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?	7 pur sapendo ch'io non sono colpevole e che nessuno mi può liberare dalla tua mano?
8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?	8 Le tue mani mi hanno plasmato e mi hanno fatto integro in ogni parte; vorresti ora distruggermi?
9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?	9 Ricordati che come argilla mi hai plasmato e in polvere mi farai tornare.
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,	10 Non m'hai colato forse come latte e fatto accagliare come cacio?
11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,	11 Di pelle e di carne mi hai rivestito, d'ossa e di nervi mi hai intessuto.
12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!	12 Vita e benevolenza tu mi hai concesso e la tua premura ha custodito il mio spirito.
13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:	13 Eppure, questo nascondevi nel cuore, so che questo avevi nel pensiero!
14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?	14 Tu mi sorvegli, se pecco, e non mi lasci impunito per la mia colpa.
15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.	15 Se sono colpevole, guai a me! Se giusto, non oso sollevare la testa, sazio d'ignominia, come sono, ed ebbro di miseria.
16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.	16 Se la sollevo, tu come un leopardo mi dai la caccia e torni a compiere prodigi contro di me,
17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.	17 su di me rinnovi i tuoi attacchi, contro di me aumenti la tua ira e truppe sempre fresche mi assalgono.
18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;	18 Perché tu mi hai tratto dal seno materno? Fossi morto e nessun occhio m'avesse mai visto!
19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!	19 Sarei come se non fossi mai esistito; dal ventre sarei stato portato alla tomba!
20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,	20 E non son poca cosa i giorni della mia vita? Lasciami, sì ch'io possa respirare un poco
21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,	21 prima che me ne vada, senza ritornare, verso la terra delle tenebre e dell'ombra di morte,
22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«	22 terra di caligine e di disordine, dove la luce è come le tenebre.