Jób könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW JERUSALEM
1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!	1 Since I have lost al taste for life, I shal give free rein to my complaining; I shal let my embittered soulspeak out.
2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?	2 I shal say to God, 'Do not condemn me, tel me what your case is against me.
3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?	3 Is it right for you to attack me, in contempt for what you yourself have made, thus abetting theschemes of the wicked?
4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?	4 Are your eyes mere human eyes, do you see as human beings see?
5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,	5 Are you mortal like human beings? do your years pass as human days pass?
6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,	6 You, who enquire into my faults and investigate my sins,
7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?	7 you know very wel that I am innocent, and that no one can rescue me from your grasp.
8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?	8 Your hands having shaped and created me, now you change your mind and mean to destroy me!
9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?	9 Having made me, remember, as though of clay, now you mean to turn me back into dust!
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,	10 Did you not pour me out like milk, and then let me thicken like curds,
11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,	11 clothe me with skin and flesh, and weave me of bone and sinew?
12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!	12 In your love you gave me life, and in your care watched over my every breath.
13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:	13 Yet, al the while, you had a secret plan: I know that you were biding your time
14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?	14 to see if I should sin and then not acquit me of my faults.
15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.	15 Woe to me, if I am guilty; even if I am upright, I dare not lift my head, so overwhelmed with shameand drunk with pain am I!
16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.	16 Proud as a lion, you hunt me down, multiplying your exploits at my expense,
17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.	17 attacking me again and again, your fury against me ever increasing, your troops assailing me, waveafter wave.
18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;	18 Why did you bring me out of the womb? I should have perished then, unseen by any eye,
19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!	19 a being that had never been, to be carried from womb to grave.
20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,	20 The days of my life are few enough: turn your eyes away, leave me a little joy,
21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,	21 before I go to the place of no return, to the land of darkness and shadow dark as death,
22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«	22 where dimness and disorder hold sway, and light itself is like dead of night.