Jób könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!	1 Zum Ekel ist mein Leben mir geworden, ich lasse meiner Klage freien Lauf, reden will ich in meiner Seele Bitternis.
2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?	2 Ich sage zu Gott: Sprich mich nicht schuldig, lass mich wissen, warum du mich befehdest.
3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?	3 Nützt es dir, dass du Gewalt verübst, dass du das Werk deiner Hände verwirfst, doch über dem Plan der Frevler aufstrahlst?
4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?	4 Hast du die Augen eines Sterblichen, siehst du, wie Menschen sehen?
5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,	5 Sind Menschentagen deine Tage gleich und deine Jahre wie des Mannes Tage,
6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,	6 dass du Schuld an mir suchst, nach meiner Sünde fahndest,
7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?	7 obwohl du weißt, dass ich nicht schuldig bin und keiner mich deiner Hand entreißt?
8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?	8 Deine Hände haben mich gebildet, mich gemacht; dann hast du dich umgedreht und mich vernichtet.
9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?	9 Denk daran, dass du wie Ton mich geschaffen hast. Zum Staub willst du mich zurückkehren lassen.
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,	10 Hast du mich nicht ausgegossen wie Milch, wie Käse mich gerinnen lassen?
11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,	11 Mit Haut und Fleisch hast du mich umkleidet, mit Knochen und Sehnen mich durchflochten.
12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!	12 Leben und Huld hast du mir verliehen, deine Obhut schützte meinen Geist.
13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:	13 Doch verbirgst du dies in deinem Herzen; ich weiß, das hattest du im Sinn.
14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?	14 Sündige ich, wirst du mich bewachen, mich nicht freisprechen von meiner Schuld.
15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.	15 Wenn ich schuldig werde, dann wehe mir! Bin ich aber im Recht, darf ich das Haupt nicht erheben, bin gesättigt mit Schmach und geplagt mit Kummer.
16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.	16 Erhebe ich es doch, jagst du mich wie ein Löwe und verhältst dich wieder wunderbar gegen mich.
17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.	17 Neue Zeugen stellst du gegen mich, häufst deinen Unwillen gegen mich, immer neue Heere führst du gegen mich.
18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;	18 Warum ließest du mich aus dem Mutterschoß kommen, warum verschied ich nicht, ehe mich ein Auge sah?
19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!	19 Wie nie gewesen wäre ich dann, vom Mutterleib zum Grab getragen.
20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,	20 Sind wenig nicht die Tage meines Lebens? Lass ab von mir, damit ich ein wenig heiter blicken kann,
21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,	21 bevor ich fortgehe ohne Wiederkehr ins Land des Dunkels und des Todesschattens,
22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«	22 ins Land, so finster wie die Nacht, wo Todesschatten herrscht und keine Ordnung, und wenn es leuchtet, ist es wie tiefe Nacht.