Jób könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!	1 καμνων τη ψυχη μου στενων επαφησω επ' αυτον τα ρηματα μου λαλησω πικρια ψυχης μου συνεχομενος
2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?	2 και ερω προς κυριον μη με ασεβειν διδασκε και δια τι με ουτως εκρινας
3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?	3 η καλον σοι εαν αδικησω οτι απειπω εργα χειρων σου βουλη δε ασεβων προσεσχες
4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?	4 η ωσπερ βροτος ορα καθορας η καθως ορα ανθρωπος βλεψη
5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,	5 η ο βιος σου ανθρωπινος εστιν η τα ετη σου ανδρος
6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,	6 οτι ανεζητησας την ανομιαν μου και τας αμαρτιας μου εξιχνιασας
7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?	7 οιδας γαρ οτι ουκ ησεβησα αλλα τις εστιν ο εκ των χειρων σου εξαιρουμενος
8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?	8 αι χειρες σου επλασαν με και εποιησαν με μετα ταυτα μεταβαλων με επαισας
9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?	9 μνησθητι οτι πηλον με επλασας εις δε γην με παλιν αποστρεφεις
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,	10 η ουχ ωσπερ γαλα με ημελξας ετυρωσας δε με ισα τυρω
11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,	11 δερμα και κρεας με ενεδυσας οστεοις δε και νευροις με ενειρας
12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!	12 ζωην δε και ελεος εθου παρ' εμοι η δε επισκοπη σου εφυλαξεν μου το πνευμα
13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:	13 ταυτα εχων εν σεαυτω οιδα οτι παντα δυνασαι αδυνατει δε σοι ουθεν
14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?	14 εαν τε γαρ αμαρτω φυλασσεις με απο δε ανομιας ουκ αθωον με πεποιηκας
15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.	15 εαν τε γαρ ασεβης ω οιμμοι εαν τε ω δικαιος ου δυναμαι ανακυψαι πληρης γαρ ατιμιας ειμι
16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.	16 αγρευομαι γαρ ωσπερ λεων εις σφαγην παλιν δε μεταβαλων δεινως με ολεκεις
17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.	17 επανακαινιζων επ' εμε την ετασιν μου οργη δε μεγαλη μοι εχρησω επηγαγες δε επ' εμε πειρατηρια
18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;	18 ινα τι ουν εκ κοιλιας με εξηγαγες και ουκ απεθανον οφθαλμος δε με ουκ ειδεν
19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!	19 και ωσπερ ουκ ων εγενομην δια τι γαρ εκ γαστρος εις μνημα ουκ απηλλαγην
20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,	20 η ουκ ολιγος εστιν ο χρονος του βιου μου εασον με αναπαυσασθαι μικρον
21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,	21 προ του με πορευθηναι οθεν ουκ αναστρεψω εις γην σκοτεινην και γνοφεραν
22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«	22 εις γην σκοτους αιωνιου ου ουκ εστιν φεγγος ουδε οραν ζωην βροτων